Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
- a fogyasztók körében szerzett közismertség oltalmát, a vállalkozó és az áru jó hírnevének árujelzők, mint jelentést hordozó jelek, védelme útján (reputációvédelem),- a fogyasztói érdekek védelmét a megtévesztő árujelzők kizárása révén (fogyasztóvédelem). 4) A fentiekben ismertetett elméletek csak az iparjogvédelem létokát magyarázzák, de nem jelölik meg, hogy mi teremti meg az iparjogvédelem belső koherenciáját. A magyar jogirodalomban Lontai mutat rá, hogy „az alapjában polgári jogias minősítést elfogadva sem problémamentes e jogterület belső koherenciája. Prima facie nyilvánvaló, hogy az iparjogvédelem fent hivatkozott részterületei erősen eltérő jellegűek, s - szemben a szerzői jog területével - nagyfokú heterogenitást mutatnak. A megkülönböztető jelzések (védjegy stb.) adott esetben lehetnek szellemi alkotási tevékenység eredményei (is), jogi funkcióikat illetően azonban ez a mozzanat irreleváns".5 A fentiekkel egyetértve véleményem az, hogy ez a heterogenitás és koherenciahiány a szellemi alkotások joga koncepciójából következik, amely nem képes megmagyarázni a jelzett jogintézmények összetartozásának elvi alapját, közös nevezőjét. Álláspontom szerint a szerzői jog - legalábbis kontinentális felfogás szerinti változata - alapvető beszámítási pontja a szerző, az iparjogvédelem vonzásközpontja viszont a piaci áru. A szerzői jog a szerző személye felől indul és szabályozza a személyhez fűződő és vagyoni jogokat, amely mellett csak másodlagos szerepe van a szerzői művet megtestesítő, piaci áruként értékesülő dologi hordozónak. Az iparjogvédelem ezzel szemben azokat a technikai, esztétikai és szemiotikái jellegű jelenségeket vonzza be jogterületére, amelyek valamilyen módon a piaci áru szellemi értékkomponensét képezik, illetve szimbolizálják. Az iparjogvédelmi jogterület alapvető vonatkoztatási pontja tehát a piaci áru, tárgyai pedig az annak különböző strukturális szintjein elhelyezkedő, az áru értékére és használati értékére meghatározó jelentőségű technikai, esztétikai és szemiotikái jellegű szellemi értékkomponensek, amelyeknek e funkciójuk teremt fedezetet ahhoz, hogy szellemi javakként önállóan is forgalomképesek legyenek. A műszaki áru (pl. egy kazetta) a technikai, esztétikai és szemiotikái értékkomponenseken kívül művészi kifejezési értékkomponenst (pl. egy Beethoven szimfóniát) is hordozhat, többrétű szellemi értéktartalma lehet. A piaci áru technikai és esztétikai jellegű szellemi értékkomponensei az emberi személyiségben rejlő műszaki és művészi alkotóképességnek az áruba való beépülését, „árusodását", míg a szemiotikái jellegű árujelzők az áru „személyesedését", perszonifikálódását fejezik ki. A találmány, a használati minta és az integrált áramkör az áru technikai tartalmát, az ipari minta a külső esztétikai megformálását képezik, míg a rajta elhelyezett védjegy és egyéb árujelzők, mint szemiotikái kategóriák a jó hírnevet szimbolizálják, annak asszociációs párját alkotják. 54
