Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)

I. fejezet. A technika és az iparjogvédelem fejlődésének összefüggései az ökölkőtől a csúcstechnikáig

elismert találmányok gyakorlatba vételére szükséges intézkedések megtétele is feladata lett, továbbá az újdonságvizsgálathoz szükséges műszaki irodalmi gyűjteményt kellett szerveznie.

Az 1949. évi 8. tvr. a szabadalmazhatóság feltételei közé felvette a „haladás" német szabadalmi jogi eredetű követelményét, és felállította a találmányokat elbíráló Iparjogvédelmi Tanácsot.

Az 50-es években négy újítási és találmányi díjazási és mozgalmi rendelet jelent meg (1951-ben, 1953-ban, 1957-ben és 1959-ben).

Az 1957. évi (38/1957. sz.) Kormányrendelet megszüntette a szerzői tanúsítvány jogintézményét azzal az indokkal, hogy az nálunk nem vált be.

38) Az 1968-ban megindult gazdaságirányítási reform kapcsán szükségessé vált a szabadalmi jog, a védjegyjog és a szerzői jog újrakodifikálása.

A „reformcsillagzat" alatt született, piacgazdasági ihletésű 1969. évi II. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról Közép- és Kelet-Európa első modern szabadalmi törvénye volt, amely később több más országnak szolgált mintául, és a KGST régióban nemzetközileg egyedül jó hírű magyar szabadalmi rendszer fundamentumát képezte.

A törvény két szempontból volt kitéve erőteljes nyomásnak: egyrészt a vele ellenséges KGST környezet részéről, másrészt a pénzügyi szabályozórendszer oldaláról, amely - a reform megtorpanása után - nem engedte érvényesülni azokat a piacgazdasági elveket, amelyekre a törvény felépült, s így a jogi és gazdasági rend elvált egymástól55.

E korszak termi a „nehéz emberek" műfaját, egyes jelentős magántalálmányok (pl. görgős eke, légpárnás köszörűgép, Béres-cseppek, Celladam, Rubikkocka) a társadalom érdeklődésének középpontjába kerülnek, s jelentős exportcikkeket képező, világszínvonalú találmányok is születnek (pl. a Heller- Forgó-légkondenzátor, a No-Spa, a Cavinton). Összességében „az 1945 utáni korszakban a gazdasági élet, mint az egész rendszer egyre több torzulást mutatott, a hatalom elidegenedett, a vállalkozó individuum összeroppant, a vállalati autonómia semmivé vált, a piacot száműzték, a gazdaság lassan csődbe jutott".56

A korszak műszaki fejlesztésének értékeléséről álljon itt a válságirodalomból egy szakember véleménye: „Műszaki fejlesztésről az elmúlt 45 évben nem beszélhetünk, legfeljebb utánfejlesztésről; soha nem volt célunk ez idő alatt a műszaki új produkálása, legjobb esetben is csak „a legfejlettebb nyugati technika" átvétele."57

E korszak jogászi életérzését fejezi ki az a megállapítás, hogy „az egyén csak széljegyzet a jogban, amely maga is csak nagyobb erők unalmas káprázata".58

Fokozódó műszaki-gazdasági elmaradásunk és a romló feltételek ellenére iparjogvédelmünk igyekezett lépést tartani a fejlődés nemzetközi tendenciáival. Az 1969. évi Eli. törvény a szerzői jogról, valamint az 1969. évi IX. törvény a védjegyoltalomról szintén korszerű, nemzetközileg elfogadott elvekre épült. 1978-ban megtörtént az ipari mintaoltalom újrakodifikálása is.

44