Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
I. fejezet. A technika és az iparjogvédelem fejlődésének összefüggései az ökölkőtől a csúcstechnikáig
jelentős változást hozott. Ezek között említhető a szolgáltatási és tanúsító védjegyek lajstromozása. 1952-ben - 1830 óta először - egy törvény felülvizsgálja és egységes szerkezetbe foglalja a szabadalmi törvényt. 1989-ben a védjegytörvény jelentős módosítása lépett hatályba, amelynek alapján a védjegy bejelentését már nemcsak a tényleges védjegyhasználatra lehet alapítani, elegendő a jóhiszemű védjegyhasználati szándék is. Japán a ü. világháború után megújította szabadalmi (1969. évi törvény az 1982. évi módosításokkal), ipari minta és védjegyrendszerét (1959. évi törvény). A japán és amerikai iparjogvédelmi kultúra hatása továbbsugárzott az ázsiai csendes-óceáni térség más országaira is, különösen Dél-Koreára, Tajvanra és a Fülöp-szigetekre. Napjainkban az innováció három nagy áramköre, a három szabadalmi nagyhatalom: az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Szabadalmi Szervezet és Japán technikai fölénye azt eredményezte, hogy ezek az országok meghatározó befolyással bírnak az iparjogvédelem fejlődésére. Az európaizálódási folyamat némileg átrendezte a történelmi jogcsaládokat: az angol, német, francia iparjogvédelmi rendszer az Európai Gazdasági Közösség keretében egységes jogcsaládot kezd alkotni, amelyhez Japán iparjogvédelmi rendszere sok vonatkozásban közel áll. Jelenleg ezért lényegében két pólus alakult ki: az Amerikai Egyesült Államok iparjogvédelmi rendszere és az európai-japán iparjogvédelmi rendszer. A kettő közül a csúcstechnika (integrált áramkörök, biotechnológia) iparjogvédelme és a nemzetközi szervezetekben (WIPO, GATT) folyó jogi harmonizáció tekintetében az Amerikai Egyesült Államok játszik élenjáró és sok vonatkozásban meghatározó szerepet. 27) A El. világháború után Közép- és Kelet-Európa országaiban az ideológia ködgomolyába burkolt szovjet modell követése az iparjogvédelemre is rányomta bélyegét. Ez szakadást idézett elő a nyugati civilizációra orientált országok fejlődésében, iparjogvédelmi hagyományaikban, és ezek az országok technikai fejlődésükben is aszinkronitásba kerültek a történelemmel, nagy mennyiségű alkotó energiát pazaroltak el a történelmi jégkorszak túlélésére. A szovjet találmányi jogban 1919-ben kialakult, majd 1931-ben, 1973-ban szabályozott szerzői tanúsítvány jogintézménye- amely a centralizált, parancsuralmi tervgazdasági rendszer jogi tükröződése volt - a 40-es évek végétől beépült a szabadalom mellett elvileg választható oltalmi formaként a KGST tagországok találmányi jogába, vakvágányra siklatva azokat. A szerzői tanúsítvány a Szovjetunióban, Bulgáriában és Csehszlovákiában érvényesült klasszikus formában. Lengyelországban a szerzőségről adott tanúsítvány, Romániában állami szabadalom, az NDK-ban pedig gazdasági szabadalom formájában valósult meg. Magyarországon 1948 és 1957 között adtak a szabadalommal párhuzamosan szerzői tanúsítványt is a bejelentőknek. A KGST tagországok közül Magyarország volt az első, amely azt a szovjet mintájú, a találmányok államosítását jelentő jogintézményt nem építette be az 1969. évi - a római-germán jogcsaládban kialakult elvekre alapozó - szabadalmi 36
