Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
I. fejezet. A technika és az iparjogvédelem fejlődésének összefüggései az ökölkőtől a csúcstechnikáig
törvényébe, és hosszú évekig - a Szovjetunió és a többi KGST tagország állandó politikai nyomása ellenére - megakadályozta, hogy a KGST-ben kialakuljon egy, a szerzői tanúsítványokra alapozott „egységes oltalmi rendszer".40 Napjainkban tanúi vagyunk a szerzői tanúsítvány - mint jogi tévút - teljes történelmi fiaskójának, amelynek következtében a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária is áttért teljes egészében a római-germán típusú jogcsaládra jellemző szabadalmi rendszerre.41 Közép- és Kelet-Európa egyes országaiban a szovjet típusú szerzői tanűsítványos rendszer az ipari mintaoltalmi jogban is megjelent (NDK 1974, Csehszlovákia 1972, Bulgária 1967, Szovjetunió 1981). A szabadalmi rendszerre való teljes átmenet szükségképpen magával hozza ezekben az országokban a szerzői tanúsítványos rendszer felszámolását az ipari mintaoltalom terén is. A védjegyjogszabályokra (Bulgária 1967, Románia 1967, Magyarország 1969, Szovjetunió 1974, Lengyelország 1985, Csehszlovákia 1989) a tervgazdaság, illetve a politikai ideológia nem gyakorolt olyan torzító hatást, mint a szerzői tanúsítvány a találmányi jogra, a piacgazdaság hiányában azonban a védjegyszükséglet alacsony szinten stagnált. 28) Fontos fejlemény a vizsgált időszakban a fejlődő országok iparjogvédelmi rendszerének további kiépülése. A 40-es évek végétől a szabadalmi rendszer szórványos terjedésének vagyunk tanúi: Egyiptom 1949-ben, Líbia 1959-ben, Kuvait 1962-ben fogadta el első szabadalmi törvényét. Fekete-Afrikában az áttörés a 60-as években jelentkezett, amikor 18 anglofon és frankofon ország szinte néhány év alatt elfogadta korszerű iparjogvédelmi szabályait és létrehozta regionális tömörüléseit (OAPI és ARIPO). Latin-Amerika egyes országai az 1974. évi Carthagenai Egyezmény alapján egységesítik iparjogvédelmi jogszabályaikat. A szabadalmi rendszer világméretű terjedésének legújabb eredménye, hogy 1989-ben Szaúd-Arábia is megalkotta szabadalmi törvényét, amely szintén a római-germán jogcsaládba sorolható. Egyes országokban (Egyesült Arab Emirátusok, Oman, Quatar, Jemen) azonban a találmányok jogi oltalmának egyedüli lehetősége továbbra is az ún. „cautionary notice" (figyelmeztető felhívás) megjelentetése valamely lapban (pl. az Egyesült Arab Emirátusokban a „Ras Al-Khaiman" c. újságban).42 A fejlődő országok iparjogvédelmi rendelkezéseinek jellemzője, hogy a kevés számú hazai találmány miatt - ambivalens érzésekkel - úgy tekintik a túlnyomó többségben külföldieknek adott szabadalmi jogokat, mint a technológiatranszfer kívánatos eszközeit, de egyben gazdaságukat fenyegető monopóliumokat. Ennek megfelelően számos óvatossági, biztonsági, korlátozó rendelkezés jelenik meg szabadalmi törvényeikben. Ez megnyilvánul különösen a széles körű „biztonsági" kizárásokban, egyes találmányok oltalmi idejének rövidítésében és a kényszerengedély, illetve a találmányok közérdekű igénybevétele viszonylag széles körű jogalapjának, „puha" korlátainak felállításában, amely napjainkban 37
