Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
I. fejezet. A technika és az iparjogvédelem fejlődésének összefüggései az ökölkőtől a csúcstechnikáig
A fejlődő országok iparjogvédelmi rendszerei a gazdasági, nyelvi, kulturális kötődésnek megfelelően alapvetően az angol és a francia, illetve spanyol és portugál iparjogvédelmi rendszerek követése, recepciója alapján jöttek létre, esetenként azonban a német, amerikai szabadalmi, védjegy és ipari minta jogok elemei is megjelennek bennük. 22) Az iparjogvédelem nemzetközi rendszerének kialakulásában - amelyet az iparjogvédelem nemzeti és a technika nemzetközi jellege közötti, a világpiac által megnövelt feszültség feloldása tett indokolttá - két alapvető szakaszt különböztethetünk meg a vizsgált időszakban: a csak bilaterális együttműködés korát 1883-ig, amely ezt követően kiegészült a multilaterális együttműködéssel.37 A csak bilaterális együttműködés korában 1883-ig hatvankilenc államközi szerződés jött létre, amely a kereskedelmi, vám- és konzuli szerződésekben rendezte az iparjogvédelemmel összefüggő kérdéseket is. Magyarország 1872-ben az Amerikai Egyesült Államokkal, 1875-ben Oroszországgal, 1876-ban Nagy- Britanniával, 1878-ban Ausztriával, 1881-ben Németországgal kötött iparjogvédelmi tartalmú megállapodásokat. A bilaterális megállapodások közös jellemzője volt az egyenlő elbánás deklarálása és a szerződő államban megszerzett elsőbbség elismerése. Ez azt mutatja, hogy ebben az időszakban a külföldiekkel szembeni korlátozások, diszkriminációk, a származási országokban szerzett elsőbbség elutasítása volt az általános elv, amely alóli kivételként kétoldalú egyezmények törekedtek egyenlő elbánást biztosítani, illetve elsőbbséget elismertetni. A sokoldalú szabályozás igénye az 1873. évi Bécsi Világkiállítás alkalmával vetődött fel, mivel annak hiányában az akkor már vezető szerepet vivő amerikai feltalálók nem akarták kiállítani új találmányaikat. Az univerzális iparjogvédelmi együttműködés „Magna Chartája", az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény 1883. március 20-án jött létre. Az Egyezmény létrejöttét és fejlődését a magyar jogirodalomban részletesen elemzi Lontai.38 Az Egyezmény - ambiciózus szupranacionális „világszabadalmi" célkitűzések felől a realitás irányába haladva-alapvetően arra szorítkozott, hogy a külföldi jogszerzés és -érvényesítés megkönnyítése céljából közvetítsen a területi elv alapján egymástól független nemzeti iparjogvédelmi rendszerek között, biztosítsa a korábbi hazai alapbejelentéssel szerzett versenyelőnyt, és egyes minimum standard intézkedések elfogadásával elemi jogi harmonizációt érvényesítsen. Az Egyezmény legalapvetőbb rendelkezése - mint ismeretes - az egyenlő elbánás („national treatment") elve, amelynek révén valamennyi ország nemzeti iparjogvédelmi rendszere kinyílt a többi tagország feltalálói és vállalkozói számára, és az egyes tagországok nemzeti szabadalmi rendszerei kiegyenlített versenyfeltételekkel használhatókká váltak az adott ország nemzeti piacán a külföldi feltalálók, illetve vállalkozók által is. Az uniós elsőbbség intézménye pedig annak révén, hogy az alapbejelentéssel szerzett versenyelőnyt 12 hónapon belül érvényesíteni engedte a többi tagországban, prioritási versenykényszert hozott létre az iparjogvédelmi világközösság feltalálói, illetve vállalkozói között. 33
