Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)

I. fejezet. A technika és az iparjogvédelem fejlődésének összefüggései az ökölkőtől a csúcstechnikáig

Az 1842. évi amerikai törvény lehetővé teszi az áru külső megformálását jelentő ipari minták szabadalmazását is 7 éves oltalmi idővel. Az ipari minták oltalmát érintő európai iparjogvédelmi szabályozás kialakulásának fontosabb mozzanatai az 1876. évi német „ízlésminta" törvény, az 1909. évi francia ipari minta törvény, az 1907. évi magyar ipari minta rendelet, az 1929. évi spanyol ipari minta rendelet. Az ipari minta az első iparjogvédelmi jogintézmény, amely a szerzői joggal határterületi problémákat vet fel.

Európában a védjegyjogi oltalom kiépítésében az angol common law járt elöl, a római-germán jogcsaládban azonban az első védjegytörvényt Franciaországban alkották 1857-ben, amelyet követett az 1858. évi osztrák császári védjegypátens. Az Amerikai Egyesült Államokban 1870-ben kap jogot a Szabadalmi Hivatal a védjegyek lajstromozására. A centenáriumát megért 1890. évi magyar, osztrák és svájci védjegytörvény, valamint az 1896. évi német és 1905. évi angol védjegytörvény említhetők meg a fejlődés további állomásaiként.

A XX. század elején megy végbe a szerzői jog újrakodifikálása több országban (Németország 1901, USA 1909, Anglia 1911).

Az európai védjegyjog termékeny évei az 1930-as, 40-es évek voltak, amikor létrejöttek az 1936. évi német, 1938. évi angol, 1942. évi olasz védjegytörvények, az ipari tulajdonról szóló 1940. évi portugál kódex.

21) Az Európából és Eszak-Amerikából kiinduló civilizációs hatások, ipari és kereskedelmi kapcsolatok együtt jártak az iparjogvédelem „transzplantációjával".

A szabadalmi rendszer kialakulása a „fejlődő" világban már a XIX. században megkezdődik, elsősorban Latin-Amerikában: Brazíliában 1830-ban, Mexikóban 1832-ben, Chilében 1840-ben, Jamaikában 1857-ben, Bolíviában 1858-ban, Argentínában 1864-ben, Peruban és Kolumbiában 1869-ben, Venezuelában 1878- ban, Uruguayban 1885-ben, Guatemalában 1886-ban, Equadorban 1890-ben, Trinidadban és Tobagóban 1900-ban, El Salvadorban 1901-ben, Hondurasban 1919-ben, Haitiben 1922-ben fogadják el az első szabadalmi törvényt, illetve iparjogvédelmi kódexet a spanyol, portugál törvényhozás követésével.

Latin-Amerikában már a múlt század végétől regionális együttműködés is kialakul az 1889. évi Montevideói, az 1910. évi Buenos Airesi és az 1911. évi Karakasi Egyezmény alapján.

Ázsiában India 1859-ben, Pakisztán 1911-ben, a Fülöp-szigetek 1913-ban, Irán 1930-ban, Szingapúr 1937-ben fogadta el első szabadalmi törvényét.

Az arab világban Tunézia 1888-ban, Marokkó 1916-ban, Szíria 1924-ben, Irak 1935-ben, Jemen 1938-ban vezette be a szabadalmi rendszert.

Fekete-Afrikában Libéria 1864-ben, Zaire 1886-ban, Ghána 1924-ben, Tanzánia 1931-ben, Uganda 1939-ben fogadta el szabadalmi törvényét.

Amint arra a korábbiakban utaltunk, az iparjogvédelmi, különösen a szabadalmi rendszer a nyugati piacgazdasági kultúra és civilizáció terméke, a keleti (japán, kínai, hindu, iszlám) kultúra és civilizáció vallási és hagyományos jogrendszereiben, valamint a fejlődő országokban e jogintézmények eredeti módon nem alakultak ki.

32