Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
I. fejezet. A technika és az iparjogvédelem fejlődésének összefüggései az ökölkőtől a csúcstechnikáig
ke foglalkozik azzal az esettel, amikor a feltaláló szabadalom helyett inkább egy pénzösszeget kérhet; a 8. cikk az oltalom időtartamát a feltaláló választása szerint 5,10 vagy 15 évben határozza meg; a 16. cikk a szabadalom megszűnését írja elő, ha a feltaláló eltitkolta a találmány előállítási eljárását, illetve ha a találmányt 2 éven belül nem vette gyakorlatba, A Találmányi és Felfedezési Egyesület újabb petíciója alapján 1791. május 25-én újabb törvényt hoztak a találmányok és felfedezések szerzői tulajdonának szabályozására az ipar összes ágazatában.31 Az 1791. évi francia szabadalmi törvények jelentették Európában a szabadalmi jog első, modem értelemben vett kodifikációját, amely sokak számára követendő adaptációs minta volt. A francia szabadalmi törvénnyel azonos eszmevilág jegyében fogadta el az USA Kongresszusa 1790. április 10-én az első amerikai szabadalmi törvényt, amely a feltaláló alanyi jogává tette a szabadalom igénylését bármely, korábban nem ismert hasznos műre, gyártmányra, szerkezetre, gépre vagy eszközre, illetve azok javítására. Az amerikai szabadalmi rendszer első irányítója államtitkárként Thomas Jefferson volt - maga is feltaláló -, mint a szabadalmat engedélyező Testület elnöke. A Testület akkor adhatott szabadalmat, ha a találmányt vagy felfedezést kellően hasznosnak és fontosnak értékelte, az oltalom időtartamát pedig minden egyes szabadalom esetében egyedileg határozta meg, de az nem haladhatott meg 14 évet. E kornak sokoldalú alkotója Franklin Benjamin, aki a villámhárító mellett a bifokális lencse és az öntöttvas kályha feltalálója is. Az amerikai szabadalmi rendszer kialakulásával az angolszász szabadalmi rendszer kettéágazott. Az amerikai szabadalmi jog - az angol common law rendszeréből fakadó közös vonások megőrzése mellett - a hagyomány nyűgétől mentesen számos eltérő vonást fejlesztett ki (pl. a feltalálói elsőbbség, a „first-toinvent" elve). 18) A felgyorsult technikai fejlődés hatására, a XIX. század elejétől több más, a római-germán jogcsaládhoz tartozó európai országban is megjelenik a szabadalmi jog főként francia hatás alatt álló első szabályozása (Bajorország 1791, Hollandia 1809, Ausztria 1810, amelynek hatálya Magyarországra is kiterjedt, Oroszország 1812, Svédország 1819, Spanyolország 1826, Portugália 1852, Belgium 1854, Olaszország 1864), illetve megújul a szabadalmi jog (Franciaország 1844, Ausztria 1820, 1832, majd 1852). Az angolszász jogcsaládban az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi törvényét 1836-ban és 1839-ben, Angliában 1852- ben módosítják, amely jelentős hatást fejt ki Uj-Zéland 1865, Kanada 1869, majd Ausztrália 1903. ésDél-Afrika 1910. évi szabadalmi törvényhozására. A XIX. század második felében kettős tendencia bontakozott ki: a világpiac és a technikai fejlődés nyomása alatt a szabadalmi jog eszméjének terjedése, és az ezzel szembenálló, ezt ellenző fiziokrata (Quesnay) és szabadkereskedelmi, liberalista közgazdászok (Sismondi) szabadalomellenes mozgalma. Ennek hatására a svájci referendumok 1866-ban és 1882-ben is a szövetségi szabadalmi rendszer 29