Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
I. fejezet. A technika és az iparjogvédelem fejlődésének összefüggései az ökölkőtől a csúcstechnikáig
ellen szavaztak, és 1889-ig megakadályozták a szabadalmi törvény elfogadását, Hollandiában pedig 1869-ben visszavonták az addig érvényben volt szabadalmi törvényt, és csak 1912-ben helyezték újból hatályba.32 A római-germán jogcsaládon belül a fejlődésnek fontos állomása volt az 1870. évi német birodalmi szerzői jogi törvény és az 1877-ben elfogadott német birodalmi szabadalmi törvény, amelyet 1891-ben a használati mintákra vonatkozó törvény követett. A német szabadalmi rendszer - az azonos jogcsaládba tartozás ellenére - számos eltérő vonást mutatott a francia szabadalmi rendszerrel szemben. Egyik ilyen eltérés pl. az eljárási rendszerben jelent meg. Franciaország a bejelentési (regisztrációs) rendszer klasszikus országa, míg Németország az elővizsgálati rendszert részesítette előnyben.33 A XIX. század végén, XX. század elején a német szabadalmi jog jelentős hatást gyakorolt számos ország (Törökország 1880, Norvégia 1885, Dánia 1894, Magyarország 1895, Ausztria 1897, Finnország 1898, Csehszlovákia 1919, Lengyelország 1919, Görögország 1920, Bulgária 1921, Jugoszlávia 1921, Írország 1927 stb.) szabadalmi jogalkotására, bár egyes országokban a francia és német behatás (pl. Svájc 1888 és Románia 1906) egyaránt érvényesült. A német szabadalmi jogot 1936-ban rekodifikálták. Japánban a Tokugawa Sogunátus 250 éves elzárkózó, antiinnovatív politikája után, amely minden új termékbevezetését megtiltotta, gyökeres fordulatot jelentett a Meidzsi császár reformja keretében elfogadott 1871., majd 1885. évi, eszmei hátterében amerikai hatásokat tükröző szabadalmi törvény.34 1921-től azonban Japán elhagyja szabadalmi rendszerének amerikai jellemzőit (bevezetik pl. a bejelentői, a „first-to-file" elvet, a közzétételt), és lényegében áttér a római-germán jogcsaládba. A nyugati civilizáció szabadalmi intézményének bevezetése Japánban, majd később Kínában döntő lépés volt abban a folyamatban, amelynek során, a változatlanság kalodájából kilépve, napjainkban a keleti civilizáció ismét találkozik a nyugati civilizációval, és egységes világfolyamatot alkot. 19) A XIX. századot és a XX. század első felét rohamléptű technikai fejlődés jellemzi. Eddig a korszakig Napóleon ugyanolyan lassan közlekedett, mint Julius Caesar, a közlekedési találmányok „a tér vereségét" jelentik.35 E századtól az európai feltalálók mellett egyre nagyobb szerepet játszanak a pragmatikus alkatú amerikai feltalálók, akik az eredendő amerikai vitalitással, az európai és a keleti sokszínű civilizációból állandó utánpótlást merítve, az új technikát szinte vallásos hévvel kereső versenyszellemmel (mint a „Technika Köztársaság" polgárai) törtek újabb és újabb találmányok felé.'Ebben az időszakban már a mindent elárasztó technikák elsősorban önmagukra hatnak, önmagukból születnek és sok esetben saját maguk folytán alakulnak át. E másfél században teremtette meg egyebek közt A. Volta a galvánelemet (1799), R. Trevithick a gőzvonatot (1803), R Turri az írógépet (1808), I. Bramah a hidraulikus emelőt (1812), R. Fulton a lapátkerekes gőzhajót (1807), G. Stephenson a továbbfejlesztett gőzmozdonyt (1814), J. McAdam a zúzottkő ágyazatú úttestet (1820), H. Pixii a dinamót (1832), S. Morse a távírót (1837), C. Goodyear a 30
