Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
V. fejezet. A magyar szabadalmi rendszer európaizálása és globális harmonizációja
A szabadalmazható tárgyaknak a konkrét felsorolása különböztette meg a találmányt a természet termékeitől („products of nature"), a szellemi lépésektől („mental steps"), a nyomtatott anyagoktól („printed matters") és a felfedezésektől („discoveries"). A találmány mint általánosított fogalom a francia és német szabadalmi törvényekben jelent meg, és azokból került át a japán szabadalmi jogba, illetve terjedt el világszerte, vált az európai szabadalmi jog és napjainkban a globális jogharmonizáció alapjává.21 A német szabadalmi gyakorlatban alakult ki az a tétel, hogy a találmánynak műszaki tevékenységre vonatkozó tanításnak („Lehre zum technischen Handeln"), illetve természeti erők alkalmazására vonatkozó szabálynak („Regel zur Anwendung von Naturkräften") kell lennie. A technikai jelleg szabadalomjogi meghatározására különböző kísérletek történtek a gyakorlatban. A NSZK Szövetségi Bírósága 1963-ban hozott döntése szerint „műszaki jellegű minden emberi beavatkozással létrejött tárgy, ha a térben és időben létező dolgok világához tartozik, a nem műszaki fogalomkör területe viszont a természet tárgyaitól eltekintve a képzelet világát foglalja magában". Ezzel összhangban van az a német jogirodalmi meghatározás, hogy műszaki jellegűek azok a találmányok, amelyek „anyagok és energiaformák hasznosítását igénylik". Hasonló az 1969. évi japán szabadalmi törvény definíciója, amely szerint a találmány a természet törvényeit vagy ellenőrizhető természeti erőket felhasználó műszaki megoldást jelent. Az 1968. évi francia szabadalmi törvény szerint a találmánynak ipari jellege („caractzre industriel") kell hogy legyen abban az értelemben, hogy tárgyánál, alkalmazási területénél vagy eredményénél fogva hozzájáruljon a javak termeléséhez vagy műszaki eredmények eléréséhez. A nemzetközi egyezmények közül a találmány a priori fogalmát egyedül a Müncheni Egyezmény értelmezi, az is csak negatív módon, exemplifikatív felsorolással. Az Egyezmény „értelmező kizárásai" értelmében nem minősülnek találmánynak különösen az alábbiak:- felfedezések, tudományos elméletek és matematikai módszerek;- esztétikai alkotások;- sémák, gondolati műveletek, játékok, üzletvitelek szabályai és módszerei, valamint számítógépprogramok;- információ elrendezése. Az ismertetett értelmező kizárások alapja, hogy ezekben az esetekben csak mentális lépésekről, illetve gondolati konstrukciókról vagy a művészi képzelőerőn, illetve fiktív intézkedésen alapuló alkotásokról van szó, amelyek nem felelnek meg az ipari alkalmazhatóság kritériumának, tehát nem jelennek meg fizikailag áruképes technikai rendszerként. A számítógépprogram - az USA és Japán gyakorlatához hasonlóan - csak önmagában nem szabadalmazható, egy ismert számítógép és egy új program kom160
