Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
IV. fejezet. Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága
nosítható ismeretet is know-how-nak minősíti. Az ismeret azonosíthatóságára a transzferálhatóság, a forgalomképesség miatt van szükség. Az amorf, rendszerbe nem szervezett, illetve személyhez kötött készség, ügyesség átadására, másra történő átközvevítésére ugyanis nem kerülhet sor. A maradandóan rögzített know-how átadása „dare", az emlékezetben rögzített know-how átközvetítése („show-how") „facéré" szolgáltatásként valósulhat meg. A negyedik kérdés, hogy az ismeretnek titkosnak kell-e lennie ahhoz, hogy know-how-nak minősüljön? Valamennyi ismertetett definícióban kifejezésre jut, hogy a know-how értékét, tudásvagyon minőségét az teremti meg, hogy nincs a köz részére feltárva, vagyis nem általánosan hozzáférhető a társadalom számára, ezért másokkal szemben versenyelőnyt rejt magában. A korlátozott hozzáférhetőség legintenzívebb formája, legerősebb fokozata, ha az ismeret titkos. További eset lehet (pl. szoftver, integrált áramkör, biotechnológiai találmány esetében), hogy a strukturált műszaki-gazdasági ismerethalmaz komplexitása, bonyolult rendszerjellege miatt titkosság nélkül is mintegy „beépített, természetadta védelemmel" rendelkezik, mivel nem, illetőleg csak jelentős idő- vagy költségráfordítással állítható össze, mint kombinált, egyedi értékhordozó szellemi teljesítményt tükröző, célirányosan rendszerezett tudáshalmaz, az egyébként esetleg a közkincs keretében meglévő ismeretelemekből. Ebben az esetben a korlátozott hozzáférhetőségnek, az ismeret közkincstől való viszonylagos elkülönítésének ténybeli, a tudáspotenciál különbségéből fakadó alapja van, tehát nem jogi eredetű, mint a titok esetében. Ennek az ismerethalmaznak az árupotenciálját, keresletét az idő- és költségminimalizálásra, a „rövidebb fejlesztési út" választására való törekvés teremti meg. A know-how árupotenciálja, illetve forgalomképessége a fentieknek megfelelően relatív (pl. egy fejlődő országban know-how-szerződés tárgya lehet az, amely fejlett ipari országban közkincsként hozzáférhető, mert egy betanítás olcsóbb lehet, mint a saját kutatás-fejlesztés). 17) A fentiek alapján a know-how lényegadó jellemzőit az alábbiakban foglalhatjuk össze:- információ, ismeret, tapasztalat, amely- a gyakorlatban alkalmazható (műszaki, szervezési, gazdasági, üzleti jellegű),- lényeges (értékes, hasznos),- titkos, vagy egyéb okból korlátozottan hozzáférhető. A know-how tulajdonságai közül a gyakorlatban alkalmazhatóság és a lényegesség viszonylag statikus, a korlátozott hozzáférhetőség viszont dinamikus, időben változó jellegű. A know-how fogalma kapcsán szükségképpen felvetődik az a kérdés, hogy a nyílt, intézményes oltalom (szabadalom stb.) szükséges eleme-e a définíciónak. A magyar know-how irodalomban - mint ismeretes - Világhy Miklós különböztette meg a maradékelméletet és az absztrakciós elméletet.28 132
