Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)

IV. fejezet. Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága

A maradékelmélet szerint nem tekintendő know-how-nak az a műszaki meg­oldás, amely speciális, intézményesített oltalomban (szabadalom, mintaoltalom stb.) részesül. Az absztrakciós elmélet szerint a know-how szélesebb körű foga­lom, minden forgalomképes műszaki megoldást ebbe a körbe kell vonni, függet­lenül annak esetleges nevesített oltalmától. Lontai a második elméletet tekinti meggyőzőbbnek. Álláspontom szerint némi korrekcióval mindkét elmélet igaz, csak különböző időszakokban. A know-how fogalma felöleli a találmányokat is, ameddig azok megfelelnek a know-how kritériumainak. A know-how statikus kritériumait (gyakorlatban alkalmazhatóság, lényegesség), a találmány az idő múlásával is megőrzi, a kor­látozott hozzáférhetőség azonban változhat. Mindaddig tehát, amíg a találmány nem kerül nyilvánosságra (publikáció, OTH közzététel stb. útján), a know-how fogalomkörébe sorolható és ennek gyakorlati konzekvenciájaként a jogosult a szabadalmaztatni nem kívánt, az oltalomból kizárt, a visszavont vagy közzététel nélkül elutasított szabadalmi bejelentése tárgyát know-how-ként kezelheti. A korlátozott hozzáférhetőség megszűntével, a találmány nyilvánosságra ju­tásával azonban a találmány kikerül a know-how fogalmi köréből, függetlenül attól, hogy a nyilvánosságra jutás kapcsán a közkincs körébe ment át, vagy sza­badalmi oltalmat nyert. A nyilvánosságra jutás fordulónapja utáni helyzetre vonatkozik a maradékel­mélet. Ebben a helyzetben ugyanis már csak az ismereteknek, tapasztalatoknak az a maradéka tekinthető a know-how fogalmába tartozónak és csak azok vonat­kozásában vehető igénybe az üzleti titok (know-how) védelem, amelyek nem kerültek szabadalmi vagy más intézményesített oltalom körébe, vagy újdonság­rontás miatt nem váltak közkinccsé. A know-how tehát tág értelemben felöleli a találmányok fogalmát is. A talál­mány azonban olyan különleges know-how, amely a jogosult választása szerint vagy az általános jellegű titokvédelemben (know-how oltalomban), vagy alter­natívaként a speciális jellegű szabadalmi vagy más nevesített oltalomban része­sülhet. Ez az alternatíva nem teljes értékű az olyan találmányok esetén, amelyek a kereskedelmi forgalomba hozott termékből mérnöki visszafejtéssel könnyen re­konstruálhatók (pl. egy konstrukciós megoldás). Ezekben az esetekben a talál­mányjellegéből adódik, hogy a szabadalmi védelmet preferálják, sőt ez az egyik indoka az alacsonyabb szintű konstrukciós találmányok használati mintaolta­lomba bevezetésének. A termékből mérnöki visszafejtéssel nehezebben kianalizálható gyártási eljá­rás vagy keverék esetén viszont az innováció teljes skálája tekintetében (a kisebb és nagyobb jelentőségű találmányoknál egyaránt) inkább alkalmazható az üzleti titokvédelem. A szabadalmi oltalomban részesülő találmányokat már nem tekinthetjük know-how-nak, mivel azok kiemelkednek az üzleti titokvédelem köréből, a nyílt szabadalmi oltalom a találmány tekintetében megszünteti az üzieti titok­­védelmet. A szabadalmazott találmányt kiegészítő know-how pedig úgy jelenik 133

Next

/
Oldalképek
Tartalom