Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
IV. fejezet. Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága
ha igen, milyen értelemben, valamiféle hagyományos iparjogvédelmi intézmény, továbbá hogy az adott ismeret ilyen védelemre egyáltalán alkalmas-e vagy sem." Gazda István szerint: „A know-how lényege tehát a gyakorlatban felhasználható ismeret és tapasztalat".26 A magyar jogirodalomban legutóbb Bacher, majd Lontai elemezte átfogóan a know-how fogalmát, amelyet az amerikai, az EGK, a japán jog és a WIPO-, GATT-tervezetek tükrében célszerű ismételten áttekinteni.27 Abban valamennyi definíció megegyezik, hogy a know-how meghatározásában a „genius proximum" az, hogy információ, ismeret, tapasztalat, tehát intellektuális, eszmei, szellemi szubsztancia. A megkülönböztetéshez szükséges differencia specifica tekintetében a következő kérdések merültek fel: Szükséges-e az ismeretnek, tapasztalatnak műszaki, ipari, gazdasági jellegűnek, lényegesnek, hasznosnak, értékesnek, rögzítettnek, titkosnak lennie? Ami az első kérdést illeti, a korlátozó műszaki jelző - az amerikai GATT-javaslattal egyezően - csak a legtágabb értelmezésben fogadható el, amely egyedül a teoretikus ismereteket zárja ki, de minden gyakorlatban alkalmazható, funkcionális, utilitárius ismeretet felölel. A know-how jellegű információ, funkcionális, gyakorlati ismeret, tapasztalat rendszerint valóban műszaki jellegű, de lehet gazdasági, szervezési, kereskedelmi, üzleti, sőt orvosi (lásd Pethő-módszer), pedagógiai (lásd Kodály-módszer, menedzserképző módszerek) jellegű is. A második kérdés, hogy az ismeretnek lényegesnek, hasznosnak, értékesnek kell-e lennie? Ez az ismérv - explicit vagy implicit módon - valamennyi meghatározásban megtalálható. A napi rutinhoz tartozó szakmai ismereteknek, a professzionális közhelyeknek ugyanis nincs árupotenciáljuk. Ezzel csak a versenyhelyzetet javító, a gyakorlatban szellemi tőkeértéket képviselő (tehát hozammal alkalmazható) lényeges, hasznos, értékes ismeretek és tapasztalatok rendelkeznek. (A hasznos jelleg kapcsán az ismert szabadalmi jogi nem-nyilvánvalósághoz hasonlítható, de lényegesen alacsonyabb szintű minőségi követelmény jelenik meg a know-how-val szemben is.) A harmadik kérdés, hogy a know-how-nak rögzítettnek kell-e lennie? A know-how a gyakorlatban megjelenhet maradandóan rögzítve dologi hordozókban (pl. dokumentációk, fényképek, rajzok, mágnesszalagok, mikrofilmek formájában), de tárgyi formába nem foglalt módon is (szóbeli vagy vizuális közlésben, a fejekbe és a mozdulatokba való átvitelt szolgáló betanításban). Ebben a tekintetben az Európai Gazdasági Közösség definíciójával szemben a GATT-ban előterjesztett és tágabb körű amerikai javaslatot tartom elfogadhatónak, amely az emlékezetben őrzött - a korábbi ismérveknek megfelelő - azo-131
