Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
IV. fejezet. Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága
ismert és nem könnjren hozzáférhető, a jelentős, szubsztanciális jelző azt fejezi ki, hogy az ismeret nem elcsépelt, triviális, hanem a versenyhelyzetet javító, végül az azonosítottság azt jelenti, hogy az ismeret le van írva vagy más módon rögzített. A szabályozás nem tekinti a versenykorlátozási tilalomba ütközőnek a knowhow licenciaszerződésekre vonatkozó egyes területi, tíz évet meg nem haladó hatályú kikötéseket, egyes termelési és forgalmazási korlátozásokat, a knowhow-ra vonatkozó titok megőrzésére irányuló kikötéseket, az allicencia vagy a továbbadás, illetve a szerződés lejárta utáni hasznosítás tilalmát, a fejlesztések átadására vonatkozó kikötéseket, minimális minőségi követelmények és ellenőrzési lehetőség előírását, tájékoztatási kötelezettséget a know-how jogtalan elsajátításáról, a szerződés teljes tartamára royalty fizetését még a know-how nyilvánosságra kerülése esetén is, műszaki területek szerinti korlátozást, minimum royalty kikötését, más licenciavevőknek a jövőben adandó kedvezmények kiterjesztését, a licenciaadó nevének használatát, a know-how felhasználásának tilalmát harmadik személyek számára készített berendezésekben. A versenykorlátozás tilalmába ütköznek viszont olyan kikötések, mint például a licenciavevő jogának korlátozása, hogy a know-how-t a szerződés lejárta után hasznosítsa, ha az közkinccsé vált, a fejlesztések átruházásának, illetve kizárólagos hasznosításának kikötése, a licencia kielégítő műszaki hasznosításához nem szükséges áruk, szolgáltatások beszerzésére vonatkozó kikötések, a know-how titkossága, illetve a szerződés érvényessége vitatási lehetőségének kizárása, royalty kikötése olyan árukért és szolgáltatásokért, amelyek nem a know-how felhasználásával készültek, a fogyasztókra, átképzésre, versenytársakra vonatkozó korlátozó kikötések, a szerződés időtartamának automatikus meghosszabbítása fejlesztések átadásával, a szellemi tulajdonjogok felhasználása a beszerzési források korlátozására, vagy olyan termékek forgalmazásának korlátozására, amelyek tekintetében e jogok már kimerültek. Az Európai Gazdasági Közösség Bizottsága 1986. december 1-jén adta ki 3842/86. számú szabályozását a hamisított áruk szabad forgalomba bocsátásának tilalmáról. Ezek a rendelkezések a sértett hagyományos bírósági fellépési lehetőségének megőrzése mellett felhatalmazást adtak a vámhatóságoknak, hogy már a határon megtiltsák a hamisított áruknak a szabad forgalomba bocsátását. Hamisítványnak minősül minden olyan áru, amely jogosulatlanul visel az adott országban lajstromozott védjegyet. Ez a rendelkezés tehát a jogsértés megállapításához nem követeli meg a hamisítvány és az eredeti áru azonosságát, hanem egyrészt felöleli a jogosulatlan védjegyhasználat vámtisztviselőileg követhető összes esetét, másrészt viszont nem terjed ki a szolgai másolásnak arra az esetére, amikor védjegy nélkül, csak valamely jellegzetes, a piacon bevezetett külső, csomagolás, elnevezés stb. jogtalan átvételéről van szó. Ezekben az esetekben a vámhatóság nem lép fel, hanem a sértett bírósági eljárás keretében teheti meg a tisztességtelen verseny elleni intézkedéseket. 12) Japánban az üzleti titok, kereskedelmi információ, know-how védelmére korábban a tisztességtelen verseny elleni törvény generálklauzulája volt irányadó.18 126
