Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
IV. fejezet. Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága
Abizalomszegés („breach of confidence") megállapíthatósága tekintetében az 1969. évi „Coco v. Clark" precedens szabott három feltételt: először az információnak bizalmas természetűnek kell lennie, másodszor az azt továbbadót bizalmi viszony kell hogy fűzze a másik félhez, harmadszor az információ jogosulatlan, kárt okozó használata kell hogy megvalósuljon. A második fontos precedens az 1967. évi Ferrapin v. Builders Supplies, amelyből az ún. „ugródeszka doktrína" („springboard doctrine") származik, és amely szerint, ha valaki bizalmas információ birtokába jut, azt nem használhatja fel „ugródeszkaként" annak kárára, akitől a bizalmas információ származik.9 Az áruk utánzása tekintetében az angol jog „passing off" keresetével már foglalkoztunk. E kereset feltételei: csak az áru külső vonásaira és árujelzőire vonatkozik, ha azoknak disztinktív, megkülönböztető jellege van, és az utánzat az áru eredetét illetően a fogyasztók megtévesztésére alkalmas. A francia jogirodalomban a legelterjedtebb meghatározás szerint a know-how („savoir-faire") műszaki ismeret, amely átruházható, a köz részére közvetlenül nem hozzáférhető és nem szabadalmazott.10 A német jogirodalom meghatározása szerint a know-how műszaki, kereskedelmi és termelési-gazdasági ismeret, illetve tapasztalat, amely a gyakorlatban alkalmazható, nem áll törvényi oltalom alatt, és többnyire titkos.11 8) Az üzleti titok védelmét a kontinentális jogokban elsőként Xémetországban utalta az 1909. évi törvény a tisztességtelen verseny elleni szabályok körébe, ezt követte az 1923. évi osztrák, majd magyar törvény (1923. évi V. tv.). Franciaországban és Belgiumban a Polgári Törvénykönyv generálklauzája képezi alapját a tisztességtelen verseny elleni küzdelemnek. Általános kontinentális vonásként állapítható meg, hogy az üzleti titok oltalom közvetett módon, a különböző életviszonyokra vonatkozó szabályok, a szerződési és a bírósági gyakorlat komplex, kombinált együtthatása eredményeként alakul ki. Az oltalom érvényesítésére felhasználható jogszabályok közé sorolhatók általában a különféle titokvédelmi rendelkezések, amelyek különösen a polgári (magán-) jog, a munkajog, továbbá a tisztességtelen versenyt tiltó jogszabályok keretében jelennek meg. A jogi védelmi rendszernek ez a sokirányú, kombinált jellege („multiple protection system") egyben nagyobb gyakorlati adaptációs képességet jelent. Meg kell említeni azt a francia gyakorlatot is, hogy a know-how jellegű műszaki ismeret leírását zárt borítékban („sous pli cacheté"), közjegyzőnél vagy valamely tudományos társaságnál helyezik letétbe. Egy másik ajánlott lehetőség, az ún. „Enveloppe Soleau" (zárt, lepecsételt, perforált boríték) benyújtása a Szabadalmi Hivatalhoz. Ez egy esetleges jogi vitánál príma facie bizonyíték lehet az üzleti titok jogosultja számára. A know-how-oltalom jogi minősítésében ellentétes vélemények vannak a jogi irodalomban.u 123