Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
IV. fejezet. Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága
A francia irodalomban pl. Mathely a know-how tulajdonáról beszél („Le savoir-faire étant un bien, est objet de proprieté"), mások szerint szellemi tulajdonról csak szabadalom esetén lehet beszélni, a know-how-védelem csak tulajdonbavétel nélküli birtokban tartás („reservation sans appropriation"), amelyet a titokvédelmi szabályok alapján lehet védeni.10 * * 13 A svájci-német jogirodalomban Troller a titokvédelem esetén „hiányos" (nem teljes) kizárólagos jogról beszél (úgynevezett „Unvollkommene Ausschlieslichkeitsrechte"), rámutatva arra, hogy itt egy, a jog által védett de facto kizárólagosságról van szó, amely az immateriális javak birtokbavételének kategóriájába tartozik („Besitz eines geheimen technischen Wissens").14 A jogi védelem egyik problematikus iránya az üzleti titok oltalma az adott munkaviszonyból távozó alkalmazottakkal szemben. Az angol bírói precedens (Printers and Finishers Ltd. v. Hollovay, 1964) szerint az alkalmazottat nem lehet megakadályozni, hogy az adott vállalatnál szerzett általános tudását, a fejében, mozdulataiban meglévő ismereteit, képességét magával vigye, és mindazt az információt, amely ettől nem könnyen elválasztható („not readily separable"). E fogalom bizonytalan határvonalai miatt elterjedt gyakorlat, hogy az alkalmazottal versenykorlátozó megállapodást („restrictive covenant") kötnek, hogy a cégnél szerzett ismereteit nem fogja a versenyben felhasználni vele szemben.15 9) A jogi védelem egyik legfontosabb eszköze a know-how-szerződés, amely köthető önállóan, vagy a szabadalmi, védjegy, ipari minta licenciaszerződés, esetleg franchisingszerződés részeként. E szerződés értelmében a know-how birtokosa vállalja a know-how közlését, az arra vonatkozó információk átadását dologi hordozóban (dokumentációk, tervek, fényképek, mágnesszalagok, diagrammok, jegyzékek, instrukciók, számítások, folyamatábrák stb. formájában.) A know-how átadható dologi hordozóba nem foglalt módon is, amelyet általában műszaki szolgáltatásnak, műszaki segítségnyújtásnak, betanításnak (ún. ,,show-how"-nak) neveznek. A know-how átvevőjének legfontosabb kötelessége a díj fizetése, továbbá a tartózkodás a know-how harmadik személyek számára való átadásától és nyilvánosságra hozásától. A know-how-szerződés sok vonatkozásban bizalmi alapokon, a másik fél lojalitásában bízva épül fel, ezért kockázati eleme magas: szabadalom hiányában egyik fél sincs biztosítva a továbbadás vagy a publikáció ellen. Egyes vélemények szerint a know-how-szerződés lényegében inverze a szabadalmi licenciaszerződésnek: a know-how-szerződésnél a vevőnek általában mindent szabad, amit az átadó a szerződésben nem tilt, a szabadalmi licenciaszerződés esetén viszont csak azt szabad, amit a szabadalmas törvény adta jogából átenged. 10) A nyílt forgalomba került áruk utánzása tekintetében a kontinentális, rómaigermán jogcsaládban is az az általános elv alakult ki, hogy az utánzás önmagában nem tilos, csak akkor, ha az járulékos körülmények miatt tisztességtelen. Az utánzás (amely önmagában az utánzóit áru elismerése) korlátaként a szolgai má-124
