Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
együttjáró különféle szabadalmi (bejelentési, megsemmisítési stb.) eljárásokban. Másrészt meghatározza az oltalmi kört, azaz kritériumokat nyújt annak megállapításához, hogy valamely gyakorlatban alkalmazott berendezésben vagy eljárásban megvalósították-e a találmányt. Ehhez fontos jogkövetkezmények fűződnek: a feltaláló díjazása, a bitorlás megállapítása, licenciadíj követelése stb. szempontjából. Harmadrészt meghatározza azt az igényrontási kört, amelybe eső találmányokra a kettős szabadalmazás kizártsága miatt további szabadalom nem adható. A találmány feladatának megoldásához szükséges összes jellemzőt az első vagy főigénypont tartalmazza. Több igénypont esetén igénypontsorozatról beszélünk. Az igénypontsorozat tagjai a sorozat első tagjával mellérendelt vagy alárendelt viszonyban lehetnek. A mellérendelt igénypontok esetén két vagy több műszakilag és jogilag egyenrangú megoldásról van szó, amelyek tárgya egymással közvetlenül összefügg, és így egy szabadalomba foglalhatók (pl. berendezés és eljárás). Az aligénypontok a főigénypontba foglalt megoldás kedvező variánsait, előnyös kiviteli alakjait vagy foganatosítási módjait tartalmazzák a főigénypontra való közvetlen vagy közvetett, más aligényponton keresztül történő utalással. Ennek megfelelően egyszeresen vagy többszörösen függő aligénypontok jöhetnek létre. Mindegyik igénypont egyetlen körmondat, amely két részből áll: tárgyi körből és jellemző részből. Ezeket az „amelyre jellemző”, vagy „azzal jellemezve” szavak kötik össze. A kétrészes igénypont tárgyi köre és a jellemző része lényegében speciális formája a logikai meghatározásokban alkalmazott legközelebbi nemfogalomnak („genus proximum”) és megkülönböztető jellemzőknek („differencia specifica”). A főigénypont tárgyi köre tartalmazza a találmány megjelölését és ismert jellemzőit, a jellemző rész pedig a találmány új jellemzőit, megkülönböztetőjegyeit sorolja fel. Az aligénypont tárgyi köre hivatkozást tartalmaz a főigénypontra vagy más aligénypontra, a jellemző rész pedig a találmány előnyös kiviteli alakjának (terméknél) vagy foganatosítási módjának (eljárásnál) további megkülönböztető jellemzőit adja meg. A szabadalmi oltalom kellő terjedelmének biztosítása megkívánja, hogy a főigénypont felölelje a találmány hasznosításának összes előre látható lehetséges egyedi esetét, és így ne merülhessen fel a megkerülés lehetősége sem valamely jellemző helyettesítése, sem pedig annak elhagyása révén. Figyelembe kell venni, hogy az igénypontban alkalmazott jellemzők száma és az igénypont által meghatározott oltalmi kör között általában fordított logikai viszony áll fenn. A jellemzők számának növelésével általában csökken az igénypont által meghatározott oltalom terjedelme és viszont. Minthogy az igénypont logikai szempontból fogalommeghatározás, az lényegében speciális esete a fogalom tartalmát képező jellemzők és a fogalom terjedelme által felölelt tárgyak közötti fordított arányosság általános logikai törvényszerűségének. Ha a berendezés fogalmának 95
