Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
szabadalommal védett találmányt a feltalálótól függetlenül más is feltalált, és a találmány tárgyát már a szabadalom elsőbbségi időpontja előtt előállította vagy használta, anélkül, hogy szabadalmi bejelentést tett volna. Ha ez az előállítás vagy használat szakember számára megvalósítható mértékben nyilvános volt, újdonságrontó a szabadalomra. Ha azonban nem volt nyilvánosan hozzáférhető (pl. üzemen belül történt), nem újdonságrontó. Ez utóbbi esetben a korábban független, párhuzamos fejlesztés alapján jogszerű hasznosító a szabadalom megadásával a bejelentési naptól kezdődően bitorlóvá válna, és a hasznosítás abbahagyására is kötelezhető lenne. A törvény az ilyen hasznosítónak főként beruházásvédelmi okokból továbbra is megengedi az előállítást, illetve használatot, részére ún. előhasználati jogot biztosít. Tehát nem egyszerűen a független, párhuzamos feltalálás, hanem az arra vonatkozó birtokhelyzet és az azon alapuló beruházás részesül védelemben. A beruházásvédelmi szempont itt áttöri a szabadalmi oltalom abszolút hatályát. Az viszont már túlmenne az addig eszközölt beruházás védelmén, ha az előhasználó korlátlanul élhetne mentességével, és ezzel gyakorlatilag értéktelenné tehetné a szabadalmat. Ezért az előhasználati jog a hasznosítás mértéke és a vele való rendelkezés tekintetében korlátozott (pl. a termék importálását nem teszi lehetővé), lényegében csak a kialakult birtokhelyzetet óvja a szabadalom tiltó erejével szemben, és csak a vállalattal együtt, mint annak jogi járuléka, tartozéka ruházható át. Előhasználati jog keletkezhet a szabadalmi oltalom időleges megszűnésének egyes eseteiben is. Az előhasználati jogot csak belföldön, jóhiszeműen és a gazdasági tevékenység körében végzett rendszeres előállítással vagy használattal (forgalomba hozatallal nem), vagy erre való komoly előkészülettel lehet megszerezni. Komoly előkészületnek tekinti a gyakorlat már a tervek, próbadarab, prototípus elkészítését. Külföldön végzett tevékenységgel, rosszhiszeműen (pl. a szabadalmas által korábbi üzleti tárgyalások során megismertetett találmány alapján) nem lehet. Az előhasználati jogot megalapozó tevékenységnek a szabadalmazott találmány feltalálójától független, saját vagy harmadik személyre visszavezethető feltalálói tevékenységen kell alapulnia, csak ebben az esetben számít az előhasználó jóhiszeműnek. A jóhiszeműség vélelmezett, tehát mindaddig fennállónak kell tekinteni, amíg az ellenkezője bizonyítást nem nyert. Az előhasználati jog az előírt feltételek esetén a törvény ereje folytán illeti meg az előhasználót, aki arra rendszerint az ellene indított szabadalombitorlási perben vagy díjperben hivatkozik védekezésként. A bizonyítási teher tehát az előhasználati joggal védekezőre hárul. Arra is lehetőség van azonban, hogy az előhasználó a továbbhasználat biztonsága érdekében kérje a bíróságtól előhasználati jogának megállapítását. A szabadalmi jog egy további korlátját képezi a tranzitforgalom tárgyaira vonatkozó rendelkezés, amely a Párizsi Uniós Egyezmény 5ter cikkével össz-92
