Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
végzése alapján senki nem tarthat igényt társszerzőségre, ha a találmány lényegét tevő alapgondolat megalkotásában és az oltalmazhatósághoz szükséges tartalmi feltételek kialakításában nem vett részt. Ugyancsak nem tarthat igényt feltalálói minőségre valaki pusztán azért, mert a találmány hasznosításában (pl. az üzemi kísérletekben, technikai kivitelezésben, adaptációban, értékesítésben) közreműködik. Elismerésére adott esetben a közreműködői díj szolgálhat. A szerzőségi, társszerzőségi tevékenység jellegének jobb megértéséhez a találmánynak három strukturális formája különböztethető meg: a belső, szellemi szubsztancia (a találmányi gondolat), a külső információs megjelenés (a találmány leírása, rajza) és az ugyancsak külső materializált áruforma (pl. a gép, amelyben a találmány tárgyiasul). A különféle strukturális formák eltérő tudományágak (kreativitás pszichológia, közgazdaságtan, műszaki tudományok stb.) kutatási körébe tartoznak. E strukturális szinteknek jogi szempontból is van jelentőségük: a találmány materializált formája (pl. gép) a tulajdonjog tárgya, információs megjelenése (leírása) szerzői jogi védelmet élvez, míg belső, szellemi szubsztanciája a szabadalmi jog oltalma alatt áll. Emellett a szabadalmi jog egyes kérdéskörei is az egyik vagy a másik strukturális szinthez kapcsolódnak erősebben. Pl. a feltalálói minőség, a szerzőség szempontjából a belső, szellemi szubsztancia (a találmányi gondolat) megalkotásában való részvételnek van jelentősége, az információs forma (a találmány leírása) a jellemző megjelenési forma a szabadalmi eljárásban, végül a találmány megtestesülése fizikai áru, termék vagy eljárás formájában (a találmány tárgya) a díjazás szempontjából döntő fontosságú. Többek alkotó munkája esetén a társszerzők egymás tényleges alkotói hozzájárulását felmérve állapíthatják meg, hogy ki milyen eszmei hányadrészben (pl. részben, 30%-ban) tarthat igényt társszerzőségre. Ha ellenkező megjelölés nincs, több feltaláló esetén a szerzőség részarányát egyenlőnek kell tekinteni. Ha a társszerzők az eszmei hányadrészek meghatározásában nem értenek egyet, vagy valakinek a társszerzőségét nem ismerik el, ez utóbbi a bíróság előtt pert indíthat társszerzőségének megállapítása céljából. Azt a kérdést, hogy valaki milyen mértékben vett részt alkotó jellegű munkával a találmány létrehozásában, szakértői vagy egyéb bizonyítás és konkrét műszaki-jogi mérlegelés alapján kell eldönteni. A bírói gyakorlat szerint érvénytelen az a megállapodás, amely olyan személyt tüntet fel feltalálóként, aki a találmány megalkotásában nem vett részt. Ha azonban a felek akarata nem a feltalálói minőség elismerésére, hanem egyéb tevékenység vagyoni ellenértékének kikötésére irányult, a szerződés színlelt, és azt a leplezett szerződés alapján kell megítélni (BH 1988/9/307.). Az OTH nem vizsgálja az előtte folyó szabadalmi eljárásban a feltalálói minőség tényleges fennállását, hanem csak azt követeli meg a szabadalmi beje-84
