Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)

II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere

A személyhez fűződő jogokkal szemben a vagyoni jogok (pl. a találmánnyal való rendelkezés, a szabadalmi igény, a szabadalom, a díjigény) általában időbeli, területi korlátozások alá esnek, ugyanakkor személytelen természetük következtében a vagyoni forgalom tárgyát képezik, tehát az eredeti jogosult személyétől elválhatnak, átruházhatók, átszállnak, illetőleg örökölhetők.

A személyiségi és a vagyoni jogok elkülönítése azonban csak viszonylagos lehet, mivel egyrészt a személyiségi jogokból deriválódnak egyes vagyoni jogok (pl. a szerzőségből a szabadalmi igény, díjigény), és egyes személyiségi jogoknak vagyoni konzekvenciája, anyagi értéke lehet (pl. hozzájárulás a feltalálói név védjegyezéséhez). Másrészről a vagyoni mozzanatok (pl. egy találmány szabadalmazása, műszaki-gazdasági sikere) jelentősen növelheti egy cég, sőt egy ország jóhírnevét, javíthatja image-ét, jelez olyan személyiségi érdekkörbe is tartozó adatokat, mint az elsőbbség, minőségi színvonal. A személyiségi jogok szabályozása számos ország iparjogvédelmi rendszerében csak jelzésszerű, a Párizsi Uniós Egyezmény is csak a feltaláló névjogát említi meg.

A találmányok jogi oltalma a magyar jog szerint is a találmányhoz kapcsolódó erkölcsi és anyagi (vagyoni) érdekek védelme révén valósul meg. A feltaláló erkölcsi érdekeinek védelmét főként a feltalálói személyhez fűződő jogok biztosítják. Ezek a feltalálónak a mindenkit megillető személyiségvédelmen túlmenő jogokat nyújtanak.

A feltaláló személyéhez fűződő jogai körében a magyar szabadalmi törvény a következőket emeli ki:

a) a szerzőség joga,

b) a névfeltüntetés joga,

c) a feltalálói jóhírnév védelme,

d) a találmány nyilvánosságra hozatalának joga.

A találmány szerzőségének joga (a feltalálói minőség) azt illeti meg, aki a találmányt megalkotta. A szerzőség joga tehát az alkotás technikatörténeti tényéhez fűződik, a feltaláló és a találmány eredeti kapcsolatát rögzíti.

A magyar joggyakorlat szerint feltalálóként csak magánszemélyek (emberek) ismerhetők el, jogi személy (pl. vállalat, intézet) vagy embercsoport (pl. team, tanszék) feltalálói minőségre, a találmány szerzőségére nem tarthat igényt. Elvben bárki (pl. a kiskorú vagy laikus is) lehet feltaláló bármely műszaki területen.

Feltalálónak több magánszemély (ember) is minősülhet (társszerzőség), de csak akkor, ha a találmány közös létrehozatala során történt együttműködésben valamennyien alkotó, kreatív jellegű tevékenységet fejtettek ki. A bírói gyakorlat szerint a szerzőség szempontjából a találmány lényegét jelentő alapgondolat megfogalmazásán túl feltalálói tevékenység az is, ami az oltalmazhatósághoz szükséges tartalmi feltételek kialakítása körébe tartozik (BH 1988/5/ 139.). Önmagában valamely ötlet, feladatkitűzés vagy technikai (pl. laboránsi, műszaki rajzolói) jogvédelmi (pl. szabadalmi ügyvivői) menedzseri feladat el-83