Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
szabadalmat engedélyezni, mert a kettős szabadalmaztatás — lévén a szabadalom kizárólagos jog — nem engedhető meg. Ez a probléma akkor jelentkezik, ha a korábbi elsőbbségű szabadalom publikálása a vizsgált megoldás elsőbbsége időpontjában még nem történt meg. Ilyenkor nevezzük igényrontónak a korábbi elsőbbségű szabadalmat a későbbi elsőbbségű, vizsgált megoldásra. 1.2.3.1.9. A személyhez fűződő jogok A találmányok jogi oltalma részjogosítványok együttese révén valósul meg. A szabadalmi jog „koordináta-rendszerének” origójában a találmány mint szellemi szubsztancia áll, amelyből kiindulva vezethetők le az egyes részjogosítványok mintegy a koordináta-rendszer két tengelye mentén. Ezeket a részjogosítványokat ugyanis jellegüknek, tárgyuknak megfelelően két csoportba sorolhatjuk : a személyiségi és a vagyoni jogok csoportjába. Ebben az értelemben a szabadalmi jog — mint a szellemi alkotásokkal összefüggő jogok általában — „kettős karakterű jog”, jogok halmaza. A személyiségi (személyhez fűződő) jogok a legelterjedtebb felfogások szerint a személyiségtől elválaszthatatlan egyes nemvagyoni (eszmei, etikai) értéket, erkölcsi javakat védenek („droit moral”), illetve az egyén autonómiáját, a személyiség integritását, a magánszféra („right of privacy”) oltalmát biztosítják. A személyiségi érdekkörbe sorolhatók különösen olyan pozitíve is megformulázott jogok, mint pl. a név, hírnév, becsület, képmás, hangfelvétel, magántitok védelme. Az oltalom azonban a személyiségvédelem általános elve alapján kiterjedhet a fentiekben nem konkretizált, alanyi jogként ki nem épített morális érdekek védelmére is. Az általános tartalmú, minden embert és jogi személyt természetes módon megillető személyiségvédelmen túl az iparjogvédelem területén speciális személyiségvédelmi szempontok is jelentkeznek. E téren a személyiségvédelem egyrészt az alkotói erkölcsi érdekek (szerzőség, névfeltüntetés) pozitív elismerésében, másrészt negative a személyiségi érdekeket sértő cselekmények (pl. a szerző vagy más nevének jogosulatlan felhasználása védjegyként) tilalmában nyilvánul meg. Az elsősorban erkölcsi tartalmú személyhez fűződő jogok jellemzője az időbeli korlátlanság (ezért nem is évülnek el) és az, hogy e jogok — mintegy „sziámi ikerként” — a személyhez tapadnak, ezért nem forgalomképesek, azokon a jogosultnak nincs rendelkezési joga, tehát nem ruházhatók át, nem szállnak át, illetőleg nem örökölhetők. A nemzetközi kapcsolatokban a személyhez fűződő jogokra mint a személyi állapot körébe tartozó jogosítványokra a nemzetközi magánjog szabályai szerint általában a hazai (állampolgárság, illetve jogi személy székhelye szerinti) jogrendszer irányadó. . 82
