Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)

II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere

1.2.3. Az iparjogvédelem körébe tartozó szellemi javak védelme

Az ipari tulajdonjogok között a legfontosabb a mesterséges (de jure) monopóliumnak tekinthető, az egyes országokban külön-külön megszerezhető (tehát nem kötelező, nem automatikusan és nem területi korlát nélkül keletkező) szabadalom (patent), amely a szellemi alkotások, ismeretek közül csak egy szűk kör, a találmányok védelmét biztosítja abszolút kizárólagos hasznosítási jog révén.

A szabadalom alapján — amelyet a bejelentő kezdeményezésére, meghatározott vizsgálati eljárás után az állam szabadalmi hatósága engedélyez a találmányra — a szabadalom jogosultjának az oltalmi időn belül és az adott állam területén a jogszabályok keretei között (pl. az iparigazgatási, szabványosítási, környezetvédelmi előírások betartásával) kizárólagos joga van arra, hogy a találmányt saját maga hasznosítsa, illetve arra másnak engedélyt (licenciát) adjon. A szabadalmi jogosult engedélye nélkül tehát mindenki másnak tilos a jogi védelemben részesülő találmány hasznosítása. A szabadalmazott találmány jogosulatlan hasznosítója, a szabadalmi tisztaságot nélkülöző termék előállítója és forgalmazója szabadalombitorlást követ el, amelynek súlyos anyagi és erkölcsi következményei lehetnek.

A szabadalmi jog megadásával egyidejűleg az állam szabadalmi (iparjogvédelmi) hatósága a találmányt nyilvánosságra hozza és a szabadalmi leírást kinyomtatja. A szabadalmi oltalom idejének lejártával (maximálisan 15—20 év) a nyilvánosságra hozott találmány közkinccsé válik, vagyis bárki szabadon hasznosíthatja azt jogszerű gazdasági tevékenysége körében.

A találmányok jogi oltalmát szolgáló szabadalom tartalma az egyes országokban meglehetősen közel áll. A klasszikus szabadalom mellett azonban egyes országokban kialakultak egyes „változatok” is. Néhány országban ismerik a törzsszabadalom tárgyának továbbfejlesztését tartalmazó javítási vagy pótszabadalom intézményét (pl. Japán, Ausztria, NSZK, Szovjetunió).

Sajátos szabadalomfajta a külföldi szabadalom kiterjesztése az adott országra beviteli szabadalom (pl. Belgium) vagy megerősítő szabadalom (pl. Argentína) formájában. Szintén különleges forma az Ausztráliában kialakult ún. kis szabadalom (petty patent) és a Franciaországban alkalmazott hasznossági bizonylat, amelyek kisebb követelmények mellett rövidebb oltalmi időt nyújtanak.

Több országban alkalmazzák hasonló jelleggel a találmányoknál alacsonyabb szintű konstrukciós megoldásokra a használati mintavédelmet (pl. NSZK, Japán, Kína, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Lengyelország).

A szabadalom mellett egyes szocialista országokban (Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária, Mongólia) alkalmazták, illetve alkalmazzák a szerzői tanúsítvány intézményét. A szerzői tanúsítvány elismeri a feltaláló szerzőségét és hasznosítás esetén díjazási jogot biztosít szamára, azonban a hasznosítás kizárólagosjoga az államot illeti. A Szovjetunióban jelenleg folyó reformokra tekintet-66