Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)

II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere

hatalmazza fel a gazdálkodó szervezetet arra, hogy termékét olyan kivitelben vagy külső megjelenéssel (elnevezéssel) hozza forgalomba, amelyről más gazdálkodó szervezet termékét szokták felismerni. (BH/1985/11/435.)

A fentiekkel összhangban a bírói gyakorlat szerint az iparjogvedelemmel (szabadalom, ipari mintaoltalom, védjegyoltalom) nem rendelkező áruval a piacon elsőként megjelenő versenytársnak az elsőbbség egymagában nem biztosít kizárólagos forgalmazási jogot. A tisztességtelen verseny tilalma ebben az összefüggésben nem az áru piaci elsőbbségéhez, hanem az adott piacon ismertté váláshoz fűződik, amikor az ilyen áruval jelentkező versenytársat attól kívánják megvédeni, hogy mások — az összetéveszthetőségre építve vagy azt felhasználva — részesedjenek annak a munkának az eredményéből, amelyet a versenytárs az áru kialakítására és közismertté tételére fordított. (BH/1988/11/398.)

Ha a piacon használt megjelölés nem áll védjegyoltalom alatt, azon a címen, hogy harmadik személy lemásolta és használja a megjelölést, a tisztességtelen gazdasági tevékenység folytatására vonatkozó szabályok szerint lehet fellépni. Ha viszont többen is használták ténylegesen a hasonló megjelölést (pl. Alex) saját üzleti tevékenységük körében továbbra is használhatják, kizárólagos használatra jogosító védjegy- vagy versenyjogi oltalmat azonban nem szerezhetnek. Tekintettel arra, hogy a tényleges használatból nem keletkezik kizárólagos jogosultság, nem lehet elsőbbséget adni a védjegyoltalom szempontjából a tényleges használat időpontjától függően. (BH/1987/11/399. és 1988/5/140.)

Elsőbbséget élvez viszont a megjelölés tényleges használója azzal szemben, aki párhuzamosan hozta létre, tehát nem másolta a megjelölést, és azt védjegyként lajstromoztatni akarja.

A tényleges birtokhelyzet védelme valósul meg lényegében a származási jelzések — nemzetközi szempontból is jelentős — védelme esetén is azok javára, akik az adott földrajzi területen működnek.

A származási jelzés olyan név, kifejezés vagy jel (pl. nemzeti embléma), amely arra utal, hogy az árut valamely országban, területen vagy egy adott helyen termelték, illetve onnan származik. (Pl. „svájci óra”, „francia illatszer”, „skót whisky”, „ausztráliai gyapjú”.) A származási jelzést a nemzetközi forgalomban rendszerint a „made in” angol kifejezéssel jelzik. A jóhírű származási jelzés reklámeszköz és többletnyereség forrása lehet a birtokon belüli termelők számára, mivel a termék eredetiségét, valódiságát és speciális minőségét jelzi. A jogi védelem abban nyilvánul meg, hogy tilos (egyes országokban büntetőjogilag is) azok mások által való elsajátítása, a hamis vagy megtévesztő származási jelzések használata. Ezt nemzetközileg is rendezi a hamis és megtévesztő származási jelzések használatát tiltó Madridi Megállapodás (pl. előírja a hamis jelzéssel ellátott áruk lefoglalását).

65