Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
delmi klauzulái, bizalmi, illetve oltalmi záradékai, amelyek a legjellegzetesebb formában a know-how szerződésben jelennek meg. Külön meg kell említenünk a kutatási-fejlesztési szerződések körében a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet előírásait, amelynek 97. §-a szerződéspótló (tehát a felek eltérő megállapodása hiányában érvényesülő) rendelkezéseket tartalmaz arról, hogy ha az egyik fél megszerzi a jogi oltalomban részesíthető szellemi alkotás tekintetében a rendelkezési jogot, a másik fél köteles az alkotást knowhow jelleggel kezelni (csak saját belső tevékenységéhez használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti). A know-how védelem speciális esetének tekinthető a szabadalmi törvény által védett előhasználati jog is. 1.2.2.2. Az árukülsők és árumegjelölések kapcsán igénybe vehető birtokvédelem Az árukülső és árumegjelölések kapcsán érvényesülő birtokvédelem legintenzívebb válfajaként a titokvédelem vehető igénybe, ez azonban csak korlátozottan (rendszerint csak a kidolgozás szakaszában) alkalmazható a végső soron nyilvános piaci alkalmazásra szánt árukülsők, csomagolások és megjelölések, elnevezések esetén. A versenyjog meghatározott feltételek mellett védelemben részesíti az említett szellemi javakra vonatkozó birtokhelyzetet akkor is, ha azok nyilvános piaci alkalmazásra kerültek. A védelem feltétele azonban, hogy a piaci köztudatban a fogyasztók a meghatározott jellegzetes külsőt, csomagolást, megjelölést vagy elnevezést az adott gazdálkodó szervezethez tartozónak tekintsék. Ennek megfelelően a tisztességtelen verseny (a tisztességtelen gazdasági tevékenység) ellen hozott jogszabályok a legtöbb országban tiltják a „szolgai másolást” („slavish imitation”), azaz az árut, illetőleg szolgáltatást a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel forgalomba hozni, továbbá az áru hirdetésében olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni. Ez azonban megköveteli az adott termékkülső, árumegjelölés jellegzetességét, és a versenytársnak az áruval való kellő mértékű jelenlétét, ismertségét, bevezetettségét az adott piacon. A bírói gyakorlat szerint lényeges gazdaságpolitikai cél fűződik ahhoz, hogy tisztességes eszközökkel megvalósuló gazdasági tevékenység eredményeként a gazdasági verseny kibontakozzék, monopolhelyzetbe egyik gazdálkodó szervezet se kerüljön. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egy gazdálkodó szervezet által szellemi és anyagi ráfordítások eredményeként kialakított, gyártmánykatalógusban közzétett terméket egy másik gazdálkodó szervezet leutánozzon, és azzal felépítésében és működésében egyező, összetévesztésre alkalmas terméket állítson elő és forgalmazzon. A monopolhelyzetek létrehozásának tilalma nem 64
