Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
üthető meg. Ennek oka az, hogy a know-how oltalomnak általában nincs egységes, átfogó jogszabálya, hanem ez az oltalom közvetett módon, a különböző életviszonyokra vonatkozó jogszabályok, a szerződési és a bírósági gyakorlat komplex, kombinált együtthatása eredményeként alakul ki. Az oltalom érvényesítésére felhasználható jogszabályok közé sorolhatók általában a különféle titokvédelmi rendelkezések, amelyek különösen a polgári (magán-) jog, a munkajog, illetve szövetkezeti jog, a tisztességtelen versenyt, illetve gazdálkodást tiltó jogszabályok keretében jelennek meg, továbbá a titokvédelem és a vagyoni igények tekintetében államilag kikényszeríthető kötelmet teremtő szerződések, egyes országokban pedig a know-how oltalomra vonatkozó közvetlen rendelkezések. A jogi védelmi rendszernek ez a kombinált, instabil jellege egyben nagyobb gyakorlati adaptációs képességet jelent. A know-how oltalomnak a nemzetközi gyakorlatban kialakult lényegadó jellemzői az alábbiak: —- relatíve kizárólagos jellegű hasznosítási jog, amely az ismeret tényleges birtoklásának védelmén alapul, tehát az oltalom alá helyezés nem igényel külön állami aktust, és csak az ismeretnek más által való jogtalan elsajátítása, felhasználása, nyilvánosságra hozatala ellen ad fellépési lehetőséget; a független, párhuzamos fejlesztés („independent development”) ellen védelmet nem nyújt, mivel az azonos jogállást élvez; forgalomképes függetlenül attól, hogy árujellegét adó korlátozott hozzáférhetőségét a titokban tartás vagy az ismerethalmaz komplexitása, egyedi teljesítmény volta teremtette meg; az ismeret nem áll szabadalmi vagy más hasonló tartalmú regisztrált oltalom alatt; a szolgálati jogviszonyban létrejött ismeret, tapasztalat nem nyer knowhow oltalmat a munkáltatóval szemben, az arra vonatkozó rendelkezési jog a munkáltatót illeti meg. A fentiekben jelzett vonások közül alapvető, hogy a know-how védelem nem azonos a titokvédelemmel, hanem túlnyúlik azon, annál általánosabb szintű. A titokvédelem a know-how védelem minősített esete, legerősebb fokozata. A know-how védelem esetén lényegében a szellemi javak birtokvédelmének egyik megnyilvánulásáról van szó. Ez az oltalom a de facto birtokhelyzetet védi, amelyben az a körülmény, hogy a birtokos a szellemi javakat magához veszi vagy azok más giódon hatalmába kerülnek a jogilag vagy ténybelileg korlátozott hozzáférhetőség révén fejeződik ki. A know-how oltalom ugyanakkor az alkotási szinttől és hozzáférhetőségtől függetlenül egyfajta szellemi teljesítményvédelmet is jelent az anyagi és szellemi ráfordítással létrehozott, gyakorlatban alkalmazható know-how jellegű egyedi intellektuális eredmények (pl. ötlet) jogtalan elsajátítása ellen, illetve biztosítja, hogy a kikötött díj behajtható. Az oltalom megszerzése nincs állami aktushoz kötve, a jogrendszer különböző elemeinek kombinált együtthatása révén érvényesül. Az oltalom a de facto 60
