Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
helyzet fennállásához fűződik, ezért nincs külön területi vagy időbeli korláthoz kötve. Az oltalom — a szabadalmi oltalomtól eltérően — nem abszolűt. hanem csak relatív kizárólagosságot jelent. A szabadalom (mint az államilag regisztrált kizárólagos jogon alapuló „szellemi tulajdonjog”) és a know-how oltalom (mint a jogilag védett kizárólagos helyzeten alapuló „szellemi birtokjog”) lényegében ugyanannak a jogi éremnek a két oldala, az oltalom kettős jogi burka. Az oltalom két formája nem „oltja ki” egymást, az érvényesülő forma csak háttérbe szorítja, „alvó joggá” teszi az oltalom másik lehetőségét. Az áru maga az ismeret, amely a know-how oltalom révén viszonylagosan, a szabadalmi oltalom révén pedig abszolút módon elkülönül a közkincstől. Az oltalom két formája csak az ismeret árupotenciálját növeli, de nem jelenik meg külön „jogáruként”. Ennek megfelelően pl. a szabadalmi „oltalmi burok” megszűnése esetén az ismeretáru a maga „naturális” mivoltában továbbra is értékhordozó, tehát a kikötött díjazás jár, csak a szabadalmi kizárólagosság és annak értékfokozó hatása tűnik el. Amíg az abszolút kizárólagos hatályú szabadalom alapján bárki ellen fel lehet lépni a találmány hasznosításának megakadályozására, s a párhuzamos, független kifejlesztő csak a „gúzsba kötött” előhasználati jogot, mint védett szellemi birtokhelyzetet élvezi, a relatív kizárólagos hatályú know-how oltalom alapján a párhuzamos, független kifejlesztővel szemben fellépni nem lehet. Az offenzív jellegű szabadalmi oltalommal szemben tehát a know-how oltalom inkább defenzív karakterű. A know-how oltalom alapján a jogosultat terheli a bizonyítási teher a jogtalan elsajátítás, használat, nyilvánosságra hozatal kapcsán. Bizonyítás hiányában (pl. fel nem deríthető módon történt információkiszivárgás esetén) az oltalom nem érvényesíthető. A fentiek figyelembevétele mellett mindig konkrét gazdasági-jogi-müszaki mérlegeléssel döntheti el az, akit a találmánnyal való rendelkezés joga megillet, hogy adott esetben a know-how-ként való kezelés vagy a nyilvánosságra jutással járó szabadalmazás alternatívái közül melyik látszik előnyösebbnek. A nyílt, regisztrált oltalom főleg a termékből feltárható konstrukciós megoldások esetén szükségszerű, míg recepturális vagy technológiai jellemzőknél, ahol a titokban tartás könnyebb, a know-how oltalom lehet a megfelelő jogvédelmi forma. Ennek megfelelően a szabadalmazás vagy — ahol ez lehetséges a használati mintaoltalom mellett szól általában az a szempont, ha a találmányt megtestesítő terméknek vannak „bemérhető” paraméterei, amelyekből áruelemzéssel a megoldás lényeges elemei a versenytársak által kiolvashatók (pl. konstrukciók, könnyen analizálható anyagösszetétel). A know-how-ként való kezelés mellett szól viszont az, ha pl. a kutatási-fejlesztési eredmény eljárási lépésekből vagy különleges termékösszetételből áll, amelyek alkalmazása zárt üzemi körülmények között történik, és az előállított termék lényeges jellemzői áruelemzéssel nem olvashatók ki. 61
