Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
VI. fejezet - 4. Iparjogvédelmi oktatás. Az iparjogvédelmi szakértői tevékenység
riumnál bejelentett találmányokat a magyar szervek újból nem vizsgálták, de a műegyetemi tanárok azok leírásait tanulmányozásra megkapták. 1893-tól szabadalmi ügyünk Ausztriától függetlenné vált, a szabadalmi ügyek intézése a Kereskedelemügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott. Az 1870-es évek elején Budapesten szabadalmi irodákat alapítottak. Ezek az irodák iparengedély alapján a felek szabadalmi ügyekben való képviseletével foglalkoztak. Az első időben mérnökök, később szakképzetlen ügynökök is kaphattak iparengedélyt e tevékenységre. Az 1985: XXXVII. törvény a szabadalmi ügyek intézését az önállóan, külön szervezetben létrehozott hatóságokra, a Szabadalmi Hivatalra és a Szabadalmi Tanácsra bízta, egyben létrehozta a szabadalmi ügyekben való képviselet ellátására a szabadalmi ügyvivői intézményt. A Szabadalmi Hivatal érdemi tevékenységét az elnök, az alelnök, az állandó bírói és műszaki tagok, valamint a nem állandó — öt évre kinevezett bírók és műszaki tagok végezték. Az elnöknek és az alelnöknek jogi (bírói) képesítéssel kellett rendelkeznie. A Hivatal bejelentési osztálya egy bírói és két műszaki képzettségű tagból álló háromtagú tanácsban járt el. A szabadalmi ügyvivői hivatást az 1985: XXXVII. törvény 27. §-a teremtette meg és szabályozta, kimondva, hogy a Szabadalmi Hivatal előtt a felek képviseletére csakis ügyvédek és szabadalmi ügyvivők jogosultak. Kezdetben a szabadalmi ügyvivők képviseleti jogköre az ügyvédekénél szűkebb volt, mert a megsemmisítési és megvonási perekben a törvény ügyvédi képviseleti kényszert írt elő. A szabadalmi ügyvivői jogosítványt a kereskedelemügyi miniszter adta ki, és azt fegyelmi úton vissza is vonhatta. Az ügyvivők vizsga és eskü letételére voltak kötelezve. Az ügyvivői jogosítványokról névjegyzéket kellett vezetni. A szabadalmi ügyvivői működés részletes szabályait a 4791/1895. KerM. rendelet tartalmazta. Csak műszaki végzettségű magyar állampolgár lehetett ügyvivő. A rendelet részletesen nem szabályozta az ügyvivői működést, csak a megszűnés eseteit sorolta fel, és a fegyelmi felelősséget s eljárást szabályozta. A Szabadalmi Közlöny 1896. évi számaiban tizenhárom ügyvivői jogosítvány kiadását hirdették meg. A szabadalmi ügyvivők száma a későbbiekben a következőképp alakult: 1900 12 1910 28 1920 40 1930 37 1940 36 1945 27 1950 17 1965 42 541
