Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
Képviselőként a polgári perrendtartás 67. § (1) bekezdésében meghatározott személyeken kivül szabadalmi ügyvivő is eljárhat. A törvényességi óvásra vonatkozó szabályok körében megjegyzendő, hogy a bíróság előtt folyó védjegyügyekben is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az egyéb bíróság előtti ügyekben, azzal a megkötéssel, hogy a védjegy lajstromozása iránti kérelmet elutasító, az oltalom megszűnését megállapító és a védjegy törlését elrendelő jogerős végzést az ügy fő tárgya tekintetében törvényességi óvás útján sem lehet hatályon kivül helyezni. A felsorolt kivételes esetekben a Legfelsőbb Bíróság csupán a törvénysértés megállapítására szorítkozhat. 1.7.1.2. Peres és egyéb peren kívüli ügyek A védjegyperek két nagy csoportra oszthatók: védjegybitorlási és egyéb védjegyperekre. Az előbbiek kizárólag a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és illetékessége alá tartoznak, és ezekben az ügyekben a bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el. Az eljárási szabályokat illetően a Polgári perrendtartás szabályai, továbbá — a kizárásra és a képviseletre vonatkozóan — a nemperes eljárásra vonatkozó szabályok körében már kifejtett előírások érvényesek. A bíróság az ügy tárgyalásáról, illetőleg a határozat kihirdetéséről a nyilvánosságot a fél kérelmére ezekben az ügyekben is kizárhatja. A bitorlási pereken kivüli egyéb védjegyperekben a megyei (fővárosi) bíróság, illetve a Gazdasági Döntőbizottság jár el első fokon az általános szabályok szerinti előírásoknak megfelelően, azzal a megkötéssel, hogy a nyilvánosság kizárására vonatkozóan a védjegybitorlás miatt indított perekben érvényes szabályok itt is érvényesek. A nem státusjellegű peren kívüli ügyekre is a fenti szabályok érvényesek. 1.7.1.3. Jogesetek A konkrét bírósági gyakorlatot illetően nem lehet örökérvényű szabályokat felállítani. A védjegyügyekben kialakult bírói gyakorlat, akárcsak egyéb ügyekben, a mindenkori társadalmi érdekhez igazodik. Mint minden jogintézménynél, a védjegy esetében is a védett jogi érdek az össztársadalmi érdek. Az össztársadalmi érdek az adott esetben a gyártó-forgalmazó-vásárló közönség, illetve a szolgáltató-szolgáltatást igénybe vevő érdekeinek minél tökéletesebb egybehangolása. Minthogy a jog humán tudomány, következésképpen nem egzakt. Ebből következik, hogy a vonatkozó joganyagot megtanulni lehet, de biztos lenni abban, hogy valamely konkrét ügy jogerősen hogyan dől el — nyilvánvalóan nem lehet. A védjegyügyekkel a gyakorlatban foglalkozó jogász tehát csak arra 175
