Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
szorítkozhat, hogy a konkrét esetet mindig tanulmányozza, annak első „tárájaként” latolgassa az esélyeket, és beosztásától függően javaslatot tegyen megbízójának, vállalatának, illetőleg döntsön, célszerű-e az adott eljárás megindítása, vagy megváltoztatási kérelem benyújtása. Ezen alapvető magatartási szabály ellenére, éppen a védjegy jogterületének sajátosságára tekintettel, vannak esetek, amikor a jogosult, az ellenérdekű fél, vagy az érdekelt körülményei, gazdasági helyzete, olyan esetekben is valamely eljárás megindítását, abba való beavatkozást, vagy annak folytatását igényli, amikor az esélyek a gyakorlati szakember előtt viszonylag kisebbek. Különösen áll ez nemzetközi ügyek vonatkozásában. A bíróság előtt folyamatban volt ügyek közül bemutatunk néhány viszonylag régebbi és újabb gyakorlati példát annak megvilágítására, hogy milyen színes és érdekes egy-egy probléma eldöntése: Tudjuk, hogy a Vt. 3. § (3) bekezdés c) pontja alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha másnak védjegyoltalom alatt álló, vagy korábbi elsőbbséggel bejelentett védjegyével, vagy másnak ténylegesen használt, de nem lajstromozott megjelölésével azonos, vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonlít. Ezt a szabályt a gyógyszerek vonatkozásában az Országos Találmányi Hivatal fokozottan érvényesítette, utalva arra, hogy gyógyszerek esetében az összetévesztés lehetősége nemcsak gazdasági, de egészségügyi érdekeket is sérthet. Az 1970-es évek első felében a bírói gyakorlat ezt az elvet több döntésével áttörte. Az indokolás lényegében az volt, hogy éppen a gyógyszerek esetében másképpen kell a vásárlóközönséget megítélni, mint az egyéb kereskedelmi áruk vonatkozásában. A gyógyszerkiválasztás orvosi feladat, az orvosi és gyógyszerészi munka különös precizitást, pontosságot kíván, néha egy-két betű különbséggel igen hasonló szavakkal, kifejezésekkel dolgoznak. Ebben a körben tehát viszonylag kis megjelölésbeli különbség elegendő a megkülönböztetéshez. így került sor a Surpontal megjelölés védjegyként való lajstromozására az 5. áruosztály vonatkozásában, jóllehet Sulforal elnevezésű gyógyszerkészítmény már forgalomban volt; Aflanion megjelölés védjegyként való lajstromozására, holott Aflanol elnevezéssel már ugyancsak forgalomban volt egy gyógyszerkészítmény. A megkülönböztető jelleg (Vt. 2. §) körében jogerős elutasító bírói döntés született a „Teaquick” esetében. A bejelentő „Angliából vagy Anglián keresztül importált tea, tabletta vagy zacskó formájában, forrázás céljára” árujegyzékre kért belajstromozást. Megkülönböztető jelleg hiányára utalva az OTH a kérelmet elutasította. Az elutasító határozat hivatkozott arra, hogy a tea szórész kizárólag az áru fajtáját, megjelölését tartalmazza, míg a másik szórész a quick (magyar fordítása: gyors) kizárólag az áru jellemzőjét tünteti fel, és ekként a kérelem ütközik a Vt. 2. § (3) bekezdés b) alpontjába. A Fővárosi Bíróság nem fogadta el a bejelentő azon érvelését, hogy a két szórésznek együtt nincs önálló értelme, és ekként csak fantáziaszónak tekinthető. Indokolásában utalt arra, 176
