Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
hozzá. Amennyiben a követelés jogi alapja az újítási jogviszony, erre irányuló keresetre a díj mértékét, folyósításának idejét és módját a bíróság állapítja meg. Amennyiben licenciaszerződés jött létre, a követelhető díjat a szerződés tartalma állapítja meg. Az első fokú bíróságnak az az álláspontja, mely szerint a hasznosítás puszta ténye önmagában megalapozza a „szabadalmi díj” követelését, téves. Ha az alperes a hasznosításra jogot nem szerzett, a hasznosítása jogosulatlan, és ennyiben a szabadalombitorlás szabályai szerint kötelezhető — egyebek között — térítésre [Szt. 26. § (2) bek. d) pontja]. Ez azonban nem minősül „szabadalmi díj”-nak. Az emiatt indult bírósági jogvitában a Fővárosi Bíróság a Szt. 59. §-ában meghatározott tanácsban jár el. 1.6.13. Jogosulatlan szabadalom hasznosításért pénzbeli térítés követelése, bitorlási igény. Az egyenértékű helyettesítés nem alapoz meg önálló díjigényt 20 862/88. A felperesek a megyei bírósághoz benyújtott keresetlevelükben előadták, hogy az alperes anélkül, hogy ezt a felperesek engedélyezték, olyan termékeket állított elő és'hozott forgalomba, amelyek a felperesek meghatározott szabadalmának minden igényponti jellemzőjét kimerítik. Ezért 240 000 Ft „hasznosítási díj” és kamatok megfizetésére kérték az alperest kötelezni, azzal, hogy a „szabadalombitorlás és következményei iránt” jogukat fenntartják. Az alperes a kereset elutasítását kérte; vitatta a felperesek díjkövetelésének jogi és ténybeli alapját. Állította, hogy az általa forgalomba hozott termékek tulajdonságai a felperesek oltalmazott megoldásától eltérnek. A megyei bíróság a keresetnek helytadó, marasztaló ítéletet hozott. Az ítélet indokolása szerint a felperesek szabadalmi oltalma szerint — másutt, engedély alapján — előállított termék és az alperes terméke között észlelhető eltérések minimálisak; az alperes az általa gyártott termékekkel ekvivalens megoldást hasznosít, ezért a felperesek részére díjat köteles fizetni. A fellebbezés annyiban helytálló, hogy a perben érdemi döntés nem volt hozható. A keresetlevél állítása szerint az alperesnek — hasznosítási engedély hiányában — nem volt jogosultsága a termék előállítására. Erre a helyzetre alapítva támasztottak „hasznosítási díj”-nak nevezett pénzkövetelést a felperesek. Az ilyen alapon érvényesített, pénzkövetelést tartalmazó igény valójában a Szt. 26. §-a (2) bekezdésének d) pontjában írt, a szabadalombitorlóval szemben támasztható polgári jogi igénynek felel meg, és ekként birálandó el. Ennek nem mond ellent a felperesnek az a perbeli nyilatkozata, hogy a „szabadalombitorlás 169
