Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
rendelkezésre álltak azok az adatok, amelyekből az 5 évi hasznos eredmény mérhető, illetve megállapítható. Ez a teljes időszak a díj számítása és esedékessége szempontjából egy év tartamú részidőszakokra oszlik. Ezek közül az 1982. és 83. évi időszakokban a hasznos eredmény a terméken képződő és könyvelésileg kimutatható nyereségben fejeződik ki, és ekként pénzben is mérhető. A könyvelési úton veszteséget mutató többi mérési időszak sem tekinthető azonban olyannak, amelyben a találmány a vállalatnak előnyt, tehát hasznos eredményt nem biztosított volna. Ez az előny pénzben nem mérhető, hanem a nyereségtől független más vállalati érdekben fejeződik ki. Ilyen a termelés folyamatának fenntartása, a vállalati költségek viselésének fedezete, a fejlesztés, a piac megtartásának érdeke. A pénzben ilyen módon nem mérhető előnyt biztosító találmánynál a hasznos eredményt minden körülmény alapos mérlegelésével kell megállapítani (Tr. 3. §). 1.6.5. Szolgálati találmányért járó díjat a feltalálók önállóan követelhetik. A díjkövetelést a jövőre nézve, mérték szerint is követelhetik 20 124/86. A szolgálati találmány 11 feltalálója közül az I—V. r. felperesek „jogfenntartással” írták alá azt a szerződést, amelyben a szabadalmas alperes hét feltaláló részére öt éven át a hasznos eredmény 8%-ának megfelelő találmányi díj megfizetésére vállalt kötelezettséget. A felperesek a keresetlevelükben a találmányért járó díj mértékének meghatározását kérték, eltérően az említett díjszerződés feltételeitől. Az igény érvényesítésének jogi alapját az határozza meg, hogy az I—V. r. felperesekre nézve kötelező erejű szerződéses kötelezettség nem keletkezett, a VI. és VII. r. felperesek tekintetében pedig a szerződés megtámadással érvénytelenné válik. A többi feltalálótársat pedig ugyancsak alperesként perbe vonták, tűrésre való kötelezés végett. Az első fokú ítéletet részben megváltoztató határozatát a Legfelsőbb Bíróság — egyebek között — a következőkkel indokolta: A 11/1983. (V. 12.) MT rendelet (Tr.) 2. §-ának (4) bekezdése értelmében, dijszerződés hiányában, a találmányi díj mértékét, folyósításának idejét és módját a bíróság határozza meg. Nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a feltaláló a díjra való jogosultságának a mérték szerint való meghatározását kérje a bíróságtól, amennyiben azt a munkáltatóval szerződésben nem rendezte. A I—V. r. felperesek „jogfenntartással” írták alá a szerződés okiratát, amiből következően a többi szerződő féllel egybehangzó akaratkifejezés nem történt. A szerződés tehát az ő tekintetükben a Ptk. 205. §-ának (1) és (2) bekezdésében 160
