Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
foglaltakra figyelemmel nem jött létre. Ez a jogi helyzet megnyitja az I—V. r. felpereseknek az utat a díjmérték bírósági meghatározásához. A mérték meghatározásához a jogszabály szerinti 5 évi hasznos eredmény 8%-át kitevő díjkulcsból kell kiindulni. A figyelembe vehető díjkulcsnövelő és díjkulcscsökkentő tényezők hozzávetőlegesen egyensúlyban vannak. A találmánynak a vállalati hasznos eredményben ki nem fejeződő népgazdasági hatásai is vannak, importcsökkentő hatású. Megállapítható azonban, hogy a kutató-fejlesztő munka során korábban elért kísérleti eredmények, tapasztalatok jelentős mértékben segítették a találmány kidolgozását. Arra sincs megfelelő indok, hogy az alapul szolgáló 5 évi hasznosítási időtartamot ne az 1980-tól kezdődő időszakra vegyék figyelembe, eltérően az érvényes szerződést kötő egyéb feltalálóktól. A VI. és VII. r. felperesek díjkövetelésének mértékét szerződés határozza meg. Az ő szerződéses viszonyuk tekintetében ez az irányadó. E szerződés megtámadására irányuló kereset nem helytálló. Nem állapítható meg, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a szerződéskötéskor feltűnően nagy értékkülönbség lenne. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a szolgálati találmányért járó díjkövetelésük tekintetében az egyes feltalálók — feltalálói részarányuknak megfelelően önállóan jogosultak rendelkezni, illetőleg szerződni. Az igénnyel fel nem lépő feltalálótársaknak tűrésre való kötelezése szükségtelen, a rendelkezés nem hat ki reájuk. 1.6.6. Szolgálati találmány díjazásáról kötött szerződés bírósági módosításának feltételei 20 630/85. A felek 1977-ben szerződésben rendezték a találmányért járó díjfizetési kötelezettséget. A szerződést 1982-ben újabb szerződéssel módosították az alperes kezdeményezésére. A találmányért járó díj továbbra is az oltalmazott eljárás szerint előállított termék mennyiségével arányos, de nem a nyereség a vetítési alapja, hanem a terméken elért árbevétel. Az alperes 1983-tól II. negyedévi díjfizetési kötelezettségét teljesítette, azt követően a fizetést megtagadta. A felperesek a bírósághoz fordultak a szerződés szerint járó találmányi díj teljesítése iránt. Az alperes viszontkeresetet indított: a módosított szerződést megtámadta; másodlagosan pedig a szerződés bírósági módosítását kérte, olyan eredménnyel, hogy a jövőre nézve a fizetési kötelezettsége megszűnjék, illetőleg az árbevétel kisebb hányadát fizethesse díjként a szerződésben meghatározott hányad helyett. 161
