Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
körülményektől függően. Az alapul vehető eredményszámítási időtartam hoszszúsága és időbeli kiválasztása is a felek szerződéses szabadsága, illetőleg — szerződés hiányában — a bíróság mérlegelési körébe esik. Az elbírált esetben az értékesítési körülmények figyelembevétele a már lezajlott hasznosításból az 1977—1983. évi időszak kiválasztását és az erre eső hasznos eredmény számítását indokolta. Az eddig viszonylag hosszú ideje (10 éve) előállított és forgalomba hozott termék a megjelölt időszakban érte el a találmány huzamosan tartós és szellemi tartalmának is megfelelő gazdasági eredményeket mutató értékesülését. A Tr. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt — kiinduló — díjkulcs az elbírált esetben növelhető. A megvalósult találmány importcsökkentő hatású, és a felhasználónál is keletkező népgazdasági szinten is értékelhető számottevő hatással van. Nem vehető azonban díjkulcscsökkentő tényezőnek — a nagyobb darabszám és a hasznosítás hosszabb időtartama, éppen a díjazási időszak korlátozott voltára tekintettel. Az a körülmény pedig, hogy a találmány értékesítése — már eddig is — a számításnál alapul vett időszaknál lényegesen hoszszabb, és a hasznosításból a jövőben is várható gazdasági eredményt hozott, a díjkulcs meghatározásánál inkább növelő tényezőnek tekinthető. Nem fogadható el díjkulcscsökkentő tényezőnek az sem, hogy bizonyos — a számításon kívül hagyott — időszakokban az értékesítés kedvezőtlen mérlegeredményt mutatott. Ez ugyanis nem a találmány műszaki-szellemi tartalmával hozható összefüggésbe. A Legfelsőbb Bíróság mindezeket a körülményeket mérlegelve az alapul vett időszakra 10%-os díjkulcsot látott alkalmazhatónak. A rendelkezés határozottsága és teljessége érdekében azonban szükséges volt annak kimondása is, hogy a marasztalás az adott találmány hasznosítása után a teljes díjigényt rendezi [Tr. 1. § (2) bekezdés a) pont, 4. § (1) bekezdés a) pont]. 1.6.4. Szolgálati találmányért járó díj, részben eszmei alapon számítva 20 327/88. A felperesek a szolgálati találmányért járó díjigényüket 5 évi hasznosítási időszak eltelte után érvényesítették. Ez az időszak alapot adott a felpereseknek a találmány hasznosítása [1 1/1983. (V. 12.) MT rendelet — Tr. — 1. § (2) bekezdésének a) pontja] után járó teljes díjigénye meghatározására és rendezésére. Az elbírált esetben azonban a találmány által a munkáltatónak biztosított előny összeg szerint nem azonosítható a találmány felhasználásával előállított (és forgalomba hozott) terméken képződő nyereséggel vagy éppen veszteséggel. A találmány hasznosítása után járó teljes díjkövetelés elbírálásához a perben 159
