Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
1.6.2. Szolgálati találmányért járó díjért indított perben a közbenső ítélet hozatalának feltételei 20 595/84. A felperesek szolgálati találmányért járó díjat követeltek keresetükben. Az alperes azzal védekezett, hogy a vállalat nem a szabadalmazott találmánynak megfelelő eljárást alkalmazza. Az első fokú bíróság közbenső ítéletet hozott, és ebben megállapította, hogy az alperes a rendelkező részben felsorolt üzemekben alkalmazott technológiájával „megvalósította a szabadalmat”. A fellebbezés az alábbiak szerint helytálló: A felperesek a keresetükben találmányi díjat követeltek. Bár a kereseti kérelmükben megállapításra irányuló rész is volt, ez azonban csak a követelés jogalapját jelentette, és — a teljesítés követelésének lehetőségére tekintettel önmagában nem is lett volna érvényesíthető (Pp. 123. §). A felperesek ennek ellenére a követelésük összegét a keresetlevélben nem jelölték meg, és ezt a hiányt később sem pótolták. A keresetlevél tehát, határozott kereseti kérelem hiányában, érdemi elbírálásra nem is volt alkalmas [Pp. 121. § (1) bekezdés e) pontja], A Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság a keresettel érvényesített jogok fennállását állapítja meg, ha az ennek alapját megillető követelés összegére terjedő vita elkülöníthető. A szóban lévő esetben az érvényesített követelés jogalapjának kérdése az, hogy az adott találmány értékesítése után megilleti-e a találmányi dij a felpereseket. E kérdés eldöntéséhez nem elegendő annak vizsgálata és kimondása, hogy egy bizonyos üzemben alkalmazott technológia a „szabadalmat megvalósította-e”. Ez a tény a követelés jogalapjának csupán egy részkérdése. Közbenső ítélettel ezért önmagában nem volt eldönthető; megállapítási keresetként pedig a már említett okok miatt érdemben ugyancsak nem volt elbírálható. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre való tekintettel a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte. 1.6.3. Szolgálati találmányért járó díj alapjának és a díjkulcsnak a meghatározása 20 948/86. A szolgálati találmányt feltaláló felperesek a 10 éven át előállított és forgalomba hozott termékek után követeltek találmányi díjat. A másodfokú ítélet indokolásában a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutatott rá. A találmányi díj mértékének a meghatározásánál — a hasznosítás esetében — az 5 évi hasznos eredmény 8%-ából kell kiindulni [11/1983. (V. 12.) MT rendelet 4. §-a]. Ez a kiinduló díjkulcs növelhető, illetőleg csökkenthető a 158
