Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
en határozza meg. Ezek szerint újítás a gazdálkodó szervezetnél új, számára előnnyel járó műszaki, illetőleg szervezési megoldás. Új a rendeletben, hogy a gyakorlatban értelmezhetetlennek bizonyult „hasznos eredmény” helyett az „előny” feltételt használja. A szerzőségre és az újítási javaslattal kapcsolatos jogalapítási minimumra vonatkozó rendelkezések — garanciális jelentőségük miatt — továbbra is szükségesek, azokat a tervezet egyszerűsített formában tartalmazza. Ezek szerint újító az, aki a megoldást tartalmazó javaslatot kidolgozta. Újítónak — az ellenkező bizonyításáig — azt kell tekinteni, aki a javaslatot elsőként nyújtotta be a gazdálkodó szervezethez. Az újítási javaslatra akkor lehet jogot alapítani, ha az legalább a javaslattevő nevét és a megoldás lényegét tartalmazza. Újítói jogokat legkésőbb a hasznosítás megkezdésétől vagy az átadástól számított hat hónap elteltéig benyújtott újítási javaslat alapján lehet érvényesíteni. A munkaköri kötelesség körében kidolgozott újítással a gazdálkodó szervezet, az e körön kívüli újításával pedig az újító rendelkezik. A gazdálkodó szervezet ebben az utóbbi esetben is igényt tarthat az újítás hasznosítására, amely joga az egyszerű licenciának felel meg. Az újítási díjra a rendelet nem határoz meg irányadó mértékeket. A szerződéses szabadság elve alapján csupán az arányosság érvényesüléséhez ad kiindulópontot azzal a rendelkezéssel, hogy a díjat az előnnyel és az újítónak az előny eléréséhez nyújtott hozzájárulásával arányosan kell meghatározni. A díjszámítás módját sem írja elő kötelezően a rendelet; a díjat ki lehet kötni pl. az önköltség, illetőleg az árbevétel százalékában, vagy egy összegben is ki lehet fejezni. Az „újítói hozzájárulás” fogalom bevezetése — a nemzetközi gyakorlatban kialakult módszert követve — annak a szempontnak a figyelembevételét jelenti, hogy az újításból származó előny részben az újító, részben pedig a gazdálkodó szervezet tevékenységének eredményeként jön létre. A rendelet szerint a díjazási rendelkezések diszpozitív jellegűek, azoktól a felek — a gazdálkodó szervezet és az újító — szerződésben eltérhetnek. A gazdálkodó szervezetek vállalkozói autonómiájának erősítése érdekében a rendelet megengedi továbbá, hogy a díjazásra vonatkozó előírásoktól el lehessen térni általános szerződési feltételekben is; amelyek akár az újítási szabályzat részévé is tehetők. Az általános szerződési feltételekre vonatkozó jogszabályi előírás (Ptk. 209. §) garanciát nyújt a gazdálkodó szervezet olyan magatartása ellen, amellyel indokolatlan egyoldalú előnyökre törekszik az újítókkal szemben. A jogszabálytól való eltérés lehetősége egészen odáig terjed, hogy ilyen értelmű megállapodás esetén az újító -— munkaviszonyából származó jövedelmére tekintettel — újítási díjat külön nem igényelhet. A rendelet — szerződés alapján — lehetőséget nyújt az újítások hasznosítását vagy átadását munkaköri kötelességen kívül előmozdító közreműködők díjazására. 140
