Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
folytán a tevékenység politikai-mozgalmi jelleget kapott annak minden sallangjával, mennyiségi szemléletével, kampányakcióival. A merev bérszabályozási rendszer mellett az újítás díjazása kiegészítő jogcím volt a kreatív munkatársak megbecsülésére, különösen 1983 után, amikor a munkaköri kötelesség keretében benyújtott javaslatok, a „mérnöki újítások” is díjazhatókká váltak, és a rendeletben adott iránydíjkulcs bizonyos jogi fogódzót is nyújtott a megállapodáshoz. Az elmúlt évtizedekben azonban az újítási jogi szabályozásnak mindig volt egy pénzügyi szabályozásbeli koefficiense, amely valamilyen módon visszafogta a díjazást. Ilyen szerepet töltött be egy ideig a részesedési alapra történő elszámolás, majd a kedvezmény nélküli progresszív jövedelemadó. Ez megmutatkozott az újítási tevékenység statisztikai hullámzásán is. A fentieken kívül az újítási tevékenységre, amely a leginkább termelésközeiben lévő, növekedés-érzékeny kategória jelentősen kihatott a gazdasági helyzet stagnálása, továbbá a kisvállalkozások elszívó hatása. A gazdaságpolitika új orientációjának megfelelően, amely egy nemzetközileg nyitott piacgazdaság kiépítésére irányul, és a liberalizációs-deregulációs törekvés jegyében fel kívánja számolni a vállalkozások cselekvésterét, autonóm döntési lehetőségeit szűkítő, kötelező jogszabályokat, 1989-ben szükségessé vált az újítások új szellemben történő jogi szabályozása. A szabályozás alapvető kiindulópontja, hogy a piacgazdaság feltételei között az újítási tevékenység ösztönzésének a gazdálkodó szervezet belső motivációján (a tulajdonosi vagyongyarapítási érdekeltségen és a gazdasági racionalitáson), valamint a vállalkozói autonómián kell alapulnia, emellett azonban meg kell őrizni az alkotói érdekek, alanyi jogok védelmét is. Az újítási tevékenységnek — a mozgalmi-irányítási-kötelező szabályozási elemek lehámozása után — van egy „kemény magja”. Ez egyrészt az alulról jövő. a meglévő állapoton javító apróinnovációs kezdeményezések, evolúciós javaslatok, ötletek gazdasági (költségmegtakarító, versenyhelyzetet javító) jelentősége, másrészt, az újítások egyben a tulajdonosi tudat, a gazda-szemlélet és a „termelési demokrácia” szempontjából fontos dolgozói participáció kifejeződései a piacgazdaság keretei között is. A jogi szabályozás főbb elvei a következők. A rendelet hatálya valamennyi gazdálkodó szervezetre, a gazdasági társaságok minden formájára is kiterjed. Lényeges új vonás, hogy a rendelet hatályát a belső viszonyokra korlátozza; azaz csak a gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy vagy szerzőtársa által előterjesztett javaslat lehet újítás. Ebből következik, hogy külső személyek know-how jellegű szellemi alkotásaikat, ismereteiket és tapasztalataikat nem újításként, hanem a polgári jog általános szabályai szerint bocsáthatják a gazdálkodó szervezetek rendelkezésére. A rendelet az újítás fogalmát lényegében a hatályos jogszabálynak megfelelő-139
