Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
feltételeket kielégíti, a szolgálati szellemi alkotásokért járó (újítási, szolgálati találmányi, ipari minta, szerzői) díj is követelhető. Az irányadó bírói gyakorlat szerint „szolgálati know-how” díj nem követelhető, az ezzel kapcsolatos díjazás elbírálására a Ptk. 87. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem irányadó. Az a körülmény, hogy a munkavállaló szellemi alkotásának eredménye más gazdálkodó szervnél mutatkozik, illetve, hogy a külön jogszabályok — pl. az újítási vagy a szolgálati találmányért járó díjazásról szóló jogszabályok alkalmazásával valamilyen feltétel hiánya miatt a megoldás nem díjazható, nem nyitja meg az utat a Ptk. 87. § (2) bekezdésében lehetővé tett követelés érvényesítéséhez. Az újítás fogalmába sorolható egyes know-how jellegű megoldásokat újításként lehet kezelni a gazdálkodó szervezeteknél. 1.4.4. Az újítások Az újítások külön díjazási rendszerének kialakulása egyes adatok szerint a múlt század végére vezethető vissza, amikor egyes tőkés nagyvállalatok (pl. a Krupp Müvek) keretében a meglévő állapoton javító dolgozói kezdeményezések, ötletek, javaslatok ösztönzésére külön belső szabályzatok jelentek meg. A fejlett piacgazdaságokban az újítási tevékenység (ún. Suggestion System) általában belső vállalati szabályozás körébe tartozó kategória, függetlenül attól, hogy az újítóknak pl. az USA-ban külön egyesületük is van (ún. NASS). Kivételes az olyan helyzet, amikor az újítási javaslat díjazásáról központi jogszabály is említést tesz. (Pl. az NSZK-ban a szolgálati találmányokra vonatkozó jogszabály szól a vállalat versenyhelyzetét a szabadalommal analóg módon javító, de facto monopolhelyzetet eredményező újítások díjazásáról is. Emellett az NSZK-ban az alkalmazottak szakszervezete ajánlást adott ki az üzemi újításokkal kapcsolatos megállapodásokra a vállalat tulajdonosa és a szakszervezet között.) Az újításokról Magyarországon az elmúlt 40 évben jogszabályok, központi irányelvek, vállalati újítási szabályzatok rendelkeztek a mindenkori társadalmigazdasági képletre épülve. Az újítások szabályozásának legalapvetőbb vonása az volt, hogy az általános társadalmi-gazdasági, irányítási közeghez illeszkedve nem a vállalati belső motivációra, a tulajdonosi vagyongyarapító törekvésre, a gazdasági racionalitásra épült, hanem kötelezésre, külső állami és társadalmi nyomásra, számonkérésre. A rendelkezések alapvetően kogens jellegűek voltak, amelyek csak további részletezést, bővítményeket tűrtek el, de nem engedtek eltérést. A vállalati tevékenységre ráépült az ágazati tárcák irányító tevékenysége, amelyet az OTH koordinált. A szakszervezetek társadalmi irányító szerepe 138
