Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
pedig — pl. házasfelek között létrejött adásvétel, csere, ajándékozás esetén — az ügylet érvényességéhez közokirat szükséges. A szerződés írásba foglaltnak tekinthető, ha azt a felek aláírták (akár együttesen készített okirat, akár egymáshoz intézett levél formájában), közjegyzői vagy más hitelesítés nem szükséges. Nincs olyan általános előírás sem, hogy az_átruházást, illetve átszállást be kell jegyeztetni a szabadalmi lajstromba. Az átruházásnak: vagy átszállásnak a szabadalmi lajstromba való bejegyzése azonban azért ajánlatos, mert jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben szerződésen alapuló jogutódlásra csak akkor lehet hivatkozni, ha a jogutódlást a szabadalmi lajstromba bejegyezték (relatíve konstitutív hatály). A bejegyzéshez be kell nyújtani az írásba foglalt szerződést vagy a jogutódlást igazoló egyéb iratot, és a kérelmen jogutódlás esetén 1500 Ft-ot, a szolgálati találmány feltalálójának jogszerzése esetén 500 Ft-ot kell leróni. Az átruházó — ha az átruházás ellenérték fejében történt — a műszaki megoldásért kellékszavatossággal, a jogért pedig jogszavatossággal tartozik. A jogszerző legfontosabb kötelessége általában a vételár fizetése, amelyet rendszerint egy összegben határoznak meg. A szabadalom átruházásának ellenértéke azonban a hasznosításhoz igazodó, több éven át részletekben fizetendő összegekben is meghatározható. A találmány vagy szabadalom átruházása esetén járó vételár mértéke, bázisa, kulcsa, időtartama stb. tekintetében jogszabályi előírás nincs, ezért mindezeket a kérdéseket a szerződő feleknek a szerződésben kell rendezniük. Elvileg tehát a felek szabadon állapodhatnak meg, figyelembe kell azonban venniük a polgári jog általános szabályait, különösen pedig a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségét védő szabályokat és a piaci forgalmi viszonyokat. Azonos szabályok vonatkoznak az ipari mintajog átruházására, jogutódlására. A védjegyek átszállása történhet mindenekelőtt öröklés, vállalati jogutódlás révén. A védjegy szerződéses átruházása kapcsán két eset lehetséges: a védjegynek a vállalattal együttes átruházása vagy a védjegy önmagában való, „üres” átruházása. A védjegynek a vállalattal való átruházása nem vet fel problémát. A védjegy „üres” átruházása azonban a fogyasztókat félrevezető lehet, ezért egyes jogrendszerek nem engedik meg. Más jogok azzal a feltétellel engedik meg az önálló forgalomképességet, hogy az nem lehet félrevezető a köz számára. A magyar védjegyjog szabályai szerint a védjegyjogosult a védjegyhez fűződő jogát szerződéssel átruházhatja, ellenérték fejében is, olyan személyre, aki védjegy szerzésére maga is jogosult. A találmányok átruházásától meg kell különböztetni hasznosítási engedély (licencia) nyújtását, amikor a szabadalmi jogosult a szabadalmi jogot megtartja, 123
