Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
arra, hogy valamely általa bejelentett és a cégjegyzékbe bejegyzett adat jog vagy tény nem felel meg a valóságnak. A cégjegyzékbe olyan céget lehet kérelemre bejegyezni, amelynek bejegyeztetését jogszabály kötelezővé vagy lehetővé teszi. A cégjegyzékbe nem lehet bejegyezni a cég olyan elnevezését, amely más névviselési jogát sérti. Ez a rendelkezés vonatkozik az elnevezésben szereplő vezérszóra, üzletjelzőre és védjegyre is, függetlenül az elnevezésen belüli elhelyezkedésétől. A cég elnevezésének a cég tényleges formáját és tevékenységét kell tükröznie, illetőleg nem kelthet olyan látszatot, amely ezekkel ellentétes. Ország, táj- vagy közigazgatási egység nevét, „országos”, „magyar” vagy „nemzeti” és ezekhez hasonló jelzőket, a történelem kiemelkedő személyiségei nevét, valamint olyan elnevezést, amelyhez másnak jogi érdeke fűződik, csak az arra illetékes szerv engedélyével, illetőleg a jogosult hozzájárulásával lehet a cég elnevezésébe felvenni. A cég elnevezésében csak magyar, illetőleg meghonosodott idegen szavak szerepelhetnek. Ezeken kívül idegen szó az elnevezésben csak akkor használható, ha annak azonos értelmű magyar megfelelője nincs. Az elnevezésnek meg kell felelnie a magyar nyelv és helyesírás szabályainak. Ha a cég elnevezése többnyelvű, az idegen nyelvű elnevezésnek értelemszerűen egyeznie kell a magyar nyelvű elnevezéssel, de meg kell felelnie az adott idegen nyelv helyesírási szabályainak is. A fordítást hitelesíttetni kell. A cég elnevezésében rövidítés csak kivételesen és indokolt esetben használható. E korlátozás nem vonatkozik a cég formáját jelölő közismert rövidítésre (pl. Rt., Kft.). A földrajzi nevek két válfaja a származási jelzés és az eredetmegjelölés. Az eredetmegjelölések lényegében a származási jelzések sajátos csoportját alkotják, mivel minden eredetmegjelölés egyben származásjelzés, de ez utóbbiak közül csak egy szükebb csoport minősül eredetmegjelölésnek. A származási jelzés — amint arra korábban utaltunk — olyan név, kifejezés vagy jel (pl. nemzeti embléma), amely arra utal, hogy az árut valamely országban, területen vagy egy adott helyen termelték, illetve onnan származik. (Pl. „svájci óra”, „francia illatszer”, „skót whisky”, „ausztráliai gyapjú”.) A származásijelzés nem lajstromoztatható. A jogi védelem abban nyilvánul meg, hogy tilos (egyes országokban büntetőjogilag is) a hamis vagy megtévesztő származási jelzések használata. Ezt nemzetközileg is rendezi a hamis és megtévesztő származási jelzések használatát tiltó Madridi Megállapodás (pl. előírja a hamis jelzéssel ellátott áruk lefoglalását). A lajstromozás révén is oltalmazható eredetmegjelölés valamely ország, táj vagy helység földrajzi neve, amely rendszerint tradicionális jóhírnévre tett szert, ha azt olyan ottani eredetű termék megjelölésére használják, amelynek minőségét vagy jellegét — kizárólag vagy lényegében — a földrajzi környezet tényezői (időjárási feltételek, talajviszonyok stb.) határozzák meg, beleértve a természeti és emberi tényezőket (termelési tapasztalatokat, különleges szakértelmet, hagyományokat stb.). Az eredetmegjelölések körébe sorolható pl. a „herendi 118
