Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)

II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma

szerzőség csak akkor állapítható meg, ha a találmány közös kidolgozása többek együttműködésével történt. A társszerzőség megállapításához nem elegendő, ha valaki ugyanannak a megoldásnak egy részére a szabadalmi bejelentésben megjelölt feltalálótól függetlenül egyidejűleg vagy korábban jött rá.

A társszerzők egymás alkotó munkáját felmérve állapíthatják meg, hogy ki milyen eszmei hányadrészben (pl. 1/3 részben, 30%-ban) tarthat igényt társszerzőségre. Ha ellenkező megjelölés nincs, több feltaláló esetén a szerzőség részarányát egyenlőnek kell tekinteni. Ha a társszerzők az eszmei hányadrészek meghatározásában nem értenek egyet, vagy valakinek a társszerzőségét nem ismerik el, ez utóbbi a bíróság előtt pert indíthat társszerzőségének megállapítása céljából. Azt a kérdést, hogy valaki milyen mértékben vett részt alkotó jellegű munkával a találmány létrehozásában, szakértői vagy egyéb bizonyítás és konkrét műszaki-jogi mérlegelés alapján kell eldönteni.

Az a feltaláló, akitől találmányát eltulajdonították (bitorolták), nem a szerzőségre, hanem a találmány bit óriásra (Szt. 25. §) vonatkozó rendelkezések szerint léphet fel a bíróság előtt. Ebben az esetben ugyanis már nem egy társszerzői jogközösségből eredő vitáról, hanem egy jogsértés orvoslásáról van szó.

Az OTH nem vizsgálja az előtte folyó szabadalmi eljárásban a feltalálói minőség tényleges fennállását, hanem csak azt követeli meg a szabadalmi bejelentések alakiságaira vonatkozó hirdetmény alapján, hogy a bejelentésben jelöljék meg a feltalálóik) nevét.

Ha a megjelölés szabályszerű, a feltaláló személyére nézve vélelem keletkezik. A vélelem sajátos jogi szerkezet, amely azt jelenti, hogy egy önmagában valószínű, de nem bizonyított tényállást a törvény rendelkezése értelmében valóságosnak kell tekinteni. Adott esetben azt a személyt kell feltalálónak tekinteni, aki az Országos Találmányi Hivatalhoz benyújtott korábbi elsőbbségű bejelentésben feltalálóként szerepel. Természetesen ez a vélelem megdönthető, hiszen sem a tévedést, sem a jogsértést nem lehet kizárni. A törvény azonban a feltalálók érdekében szigorú feltételekhez köti a megdöntést, jogerős bírói ítéletet kíván meg.

E vélelemnek az a gyakorlati következménye, hogy ha a szabadalmi bejelentésben eredetileg pl. két személyt jelöltek meg feltalálóként, a felek egyszerű bejelentése alapján nem lehet utólag egy harmadik személyt feltalálóként elismertetni az OTH előtt, ehhez jogerős bírói ítéletre van szükség.

Abban az esetben azonban, ha a feltalálók eredeti megjelölése nem volt egyértelmű, mert a szabadalmi bejelentés egyes iratai között e tekintetben eltérés van (pl. a bejelentési kérelem két feltalálót, a jogutódlási irat vagy a szabadalmi leírás három feltalálót tüntet fel), a gyakorlat szerint lehetőség van a hiba kijavítására jogerős bírói ítélet nélkül.

79