Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
V. fejezet - 4. Iparjogvédelmi oktatás. Az iparjogvédelmi szakértői tevékenység
4. Iparjogvédelmi oktatás. Az iparjogvédelmi szakértői tevékenység 4.1. Az iparjogvédelmi oktatás és szakképzés 4.1.1. Az iparjogvédelmi képzés múltja Az első magyar szabadalmi törvény az 1895. évi XXXVII. törvény hatálybalépéséig a szabadalmi bejelentések intézése a Kereskedelemügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott. A minisztériumi szakosztály ekkor még csak két gépészmérnököt alkalmazott a bejelentések vizsgálatára. jf A szabadalmi ügyekben a felek képviseletét általában ügyvédek látták el. Beadványokat közjegyzők is készíthettek. Az 1895. évi XXXVII. törvénnyel a szabadalmi ügyek intézését a Szabadalmi Hivatalra és a Szabadalmi Tanácsra bízta. A Szabadalmi Hivatal érdemi tevékenységét az elnök, az alelnök, az állandó bírói és műszaki tagok, valamint a nem állandó — öt évre kinevezett — bírók és műszaki tagok végezték. Az elnöknek és az alelnöknek jogi (bírói) képesítéssel kellett rendelkeznie. A Hivatal bejelentési osztálya egy bírói és két műszaki képzettségű tagból álló háromtagú tanácsban járt el. A szabadalmi ügyvivői hivatást az 1895. évi XXXVII. törvény 27. §-a teremtette meg és szabályozta, kimondva, hogy a Szabadalmi Hivatal előtt a felek képviseletére csakis ügyvédek és szabadalmi ügyvivők jogosultak. Kezdetben a szabadalmi ügyvivők képviseleti jogköre az ügyvédeknél szűkebb volt, mert a megsemmisítési és megvonási perekben a törvény ügyvédi képviseleti kényszert írt elő. A szabadalmi ügyvivői jogosítványt a kereskedelemügyi miniszter adta ki és azt fegyelmi úton vissza is vonhatta. Az ügyvivők vizsga és eskü letételére voltak kötelezve. Az ügyvivői jogosítványokról névjegyzéket kellett vezetni. A szabadalmi ügyvivői működés részletes szabályait a 4791/1895. KerM számú rendelet tartalmazta. Csak műszaki végzettségű magyar állampolgár lehetett ügyvivő. A rendelet részletesen nem szabályozta az ügyvivői működést, csak a megszűnés eseteit sorolta fel és a fegyelmi felelősséget és eljárást szabályozta. A Szabadalmi Közlöny 1896. évi számaiban tizenhárom ügyvivői jogosítvány kiadását hirdették meg. A szabadalmi ügyvivők száma a későbbiekben a következőképp alakult: 1900 12 1910 28 1920 40 614
