Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
mas a törvényadta jogából megenged, know-how szerződésnél viszont az átvevőnek általában minden szabad, amit az átadó a szerződéssel nem tilt. A felsorolt titokvédelmi eszközök szolgálnak tehát a műszaki megoldásokra vonatkozó titok védelmére is. A titokvédelem azonban nem hatékony akkor, ha a titoksértés (a titok jogtalan elsajátítása) nem bizonyítható, illetve ha valaki igazolja, hogy a titok tárgyát képező megoldást önállóan, függetlenül kifejlesztette. Az elmondottakból kitűnik, hogy a titokvédelem elvileg korlátozottabb oltalmat nyújt, mint a szabadalmi oltalom. Másrészt viszont a titokvédelem időben és térben tágabb a szabadalmi oltalomnál, mivel nincs egy-egy ország területére korlátozva és időben mindaddig hatályos, amíg a titok fennáll. A fentiek figyelembevétele mellett mindig konkrét gazdasági-műszaki-jogi mérlegeléssel dönthető el, hogy adott esetben a titokvédelem vagy a nyilvánosságra hozatalt eredményező szabadalmazás látszik előnyösebbnek. A műszaki megoldások iparjogvédelmi státusukat tekintve végül lehetnek szabadalmi oltalom alatt álló megoldások, ami azt jelenti, hogy az állam a törvényszabta feltételek vizsgálata után találmánynak minősítette azokat és kizárólagos hasznosítási jogot biztosító szabadalmat adott rájuk, amelyet az állam szervei védelemben részesítenek. A szabadalmi kizárólagos jog a fizikai dolgokon fennálló tulajdonjoggal strukturális rokonságot mutató, abszolút szerkezetű jog, amely — egyes kisebb korlátozásoktól eltekintve — lényegében mindenkivel szemben érvényesül. E jog megadása azonban általában a műszaki megoldás nyilvánosságra hozatalával jár, a jogi védelem csak az illető ország területére terjed ki és korlátozott időtartamig (maximum 15—20 év) áll fenn. A műszaki megoldások lehetséges iparjogvédelmi státusát szemléltető 1. ábrán (58. oldal) nyomon követhető a státusok dinamikája is. Valamely újonnan kidolgozott műszaki megoldást a jogosult vagy szabadalmaztat, vagy titokban tart, vagy szabadalmaztatás nélkül nyilvánosságra hoz. Ez utóbbi történhet pl. a megoldást megtestesítő termék forgalombahozatalával vagy a megoldás publikációjával. Vannak olyan nagy kutatási szervezettel rendelkező vállalatok, amelyek rendszeresen publikálják azokat a műszaki megoldásaikat, melyeket nem kívánnak se titokban tartani, se szabadalmaztatni (pl. Xerox Disclosure Journal). A publikálás célja, hogy a megoldás mielőbb a közkincs birodalmába jusson, és arra más se szerezhessen szabadalmat. A másik lehetséges út a titokban tartás. Ameddig a titok titok, fennáll a lehetősége a szabadalmaztatásnak. Ez az út azonban nem tipikus és általában nem is ajánlható, mivel a szabadalmaztatással más megelőzheti az illetőt, avagy a titok közkinccsé válása miatt a szabadalmaztatás meghiúsulhat. A titkok szokásos sorsa a közkinccsé válás. Előbb-utóbb a titok kiszivárog, arra más is rájön, publikálják, és ezzel a megoldás a társadalom közös javává válik. 57
