Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
I. fejezet - 2. Jogi ismeretek
lyos magyar szerzői jogot az 1969. évi III. törvény (Szerzői jogi törvény, rövidítve Szjt.), illetőleg az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek tartalmazzák. A szerzői jog két alapvető kategóriája: a mű és a szerző. Az oltalmat érdemlő szerzői alkotás, a mű fogalma a következő elemeket, feltételeket foglalja magában. Az első, hogy az alkotás a tudomány, a művészet, az irodalom területén keletkezzék. További — és a leglényegesebb — ismérv, hogy a műnek egyéni-eredeti (másoktól megkülönböztethető) jellege legyen. Lényeges az is, hogy a mű a közönség (a társadalom) számára elvileg hozzáférhető legyen, s ez rendszerint — de nem feltétlenül — valamilyen formában történő rögzítését is megkívánja. Szerzői jogunk nem sorolja fel kimerítően a szerzői alkotásokat, csupán példálózó jelleggel. A szokásos felsorolásba (zenemű, irodalmi alkotás, képző- és iparművészeti alkotás, film stb.) újabban — értelmező jelleggel — beiktatta (egyébként összhangban a nemzetközi tendenciákkal és támaszkodva a korábbi bírósági gyakorlatra) a software-t, a számítógépi programot is. A software-t tehát jogunk, mint szerzői művet oltalmazza, feltéve természetesen, hogy a fenti általános kritériumokat kielégíti. Szerző az, aki a művet megalkotta. Ha többen közösen alkotnak szerzői művet, a jogkövetkezmények ahhoz igazodnak, hogy a mű egyes részei, elemei szétválaszthatók-e. Az utóbbi esetben a társszerzőket önálló jogosultságok illetik meg, az előbbi esetben a szerzőtársak jogai hasonlóan alakulnak, mint a közös tulajdon esetében. A szerzőt művével kapcsolatban személyhez fűződő és vagyoni jogosultságok illetik meg. A szerző személyhez fűződő jogai: az ún. névjog (jogosult a művön nevét feltüntetni vagy annak mellőzését követelni, mindenki tartózkodni köteles szerzői minőségének kétségbe vonásától); a nyilvánosságrahozatal tekintetében való döntés joga, tehát ő dönti el, hogy már megalkotott művét publikálja-e vagy titokban tartja (ezzel kapcsolatos az ún. visszavonás joga is); az integritáshoz, a torzításmentességhez való jog (művét csak hűen, lényeges változtatás nélkül szabad idézni stb.). Ezek a személyhez fűződő jogok forgalomképtelenek, át nem ruházhatók, nem örökölhet ők, a szerző személyéhez tapadnak. Védelmükben a szerző csak személyesen léphet fel, halála után pedig „emléke” védelmében egyes személyek (pl. örökösök) vagy szervezetek (pl. a Szerzői Jogvédő Hivatal) jogosultak fellépni. A szerző vagyoni jogait az oltalom kizárólagos jellege biztosítja. A szerzői mű bármilyen felhasználásához elvileg a szerző hozzájárulása szükséges. Az ilyen felhasználás (pl. kiadás) fejében pedig ellenértéket követelhet. A vagyoni jogok forgalomképesek, átruházhatók és örökölhetok. A vagyoni jogok oltalmi ideje a szerző halálát követő 50 év. A munkaviszonyban alkotott ún. szolgálati művek esetében a személyhez fűződő 48
