Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1978)
I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek
bá ráutaló magatartással (pl. árusító automatába a feltüntetett összeg bedobása). Egyes esetekben azonban érvényességi kellék a szerződés írásbafoglalása, másrészt a nagyobb jelentőségű szerződéseket a bizonyítás érdekében és a vállalatokat terhelő bizonylati fegyelem alapján írásban szokták megkötni, még akkor is, ha ez polgári jogi szempontból nem érvényességi követelmény. Ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy haiósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre (pl. vezetőállású dolgozók újítása esetén a felügyeleti szerv jóváhagyása nélkül a szerződés nem jön létre). A Polgári Törvénykönyv lehetővé teszi előszerződés megkötését, amelynek alapján a felek későbbi időpontban kötelesek egymással szerződést kötni. A fogyasztók (megrendelők) védelmét szolgálja az a rendelkezés, amely általános szerződési feltételek alapján csak akkor teszi lehetővé a szerződések kötését, ha a jogi személy az általános szerződési feltételeket külön jogszabályban meghatározott szervnek vélemény-nyilvánítás végett bemutatta. Ha az általános szerződési feltételek indokolatlan egyoldalú előnyt biztosítanak, azokat az ügyész és a fogyasztók érdekképviseleti szerve a bíróság előtt megtámadhatja. Szerződést kötni vagy más jognyilatkozatokat tenni, illetve elfogadni lehet más személy: képviselő útján is. A képviseleti jog alapulhat törvényes képviseleten (ideértve a szervezeti képviseletet) és meghatalmazáson. (A meghatalmazást, mint képviseleti jogot eredményező és igazoló egyoldalú nyilatkozatot meg kell különböztetni a meghatalmazott és meghatalmazó belső viszonyát szabályozó megbízási szerződéstől.) Az ismeretlen helyen tartózkodó személy jogainak védelmére a gyámhatóság (a tanács oktatási vagy igazgatási osztálya) rendel gondnokot (pl. ha az egyik feltaláló külföldre távozott és a szerzőtársak szerződést kívánnak kötni), aki az ismeretlen helyen tartózkodó képviselőjeként jár el. A szerződés tartalmát a felek általában szabadon — érdekeiknek megfelelően — állapítják meg. A szerződésekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések rendszerint ún. diszpozitív (engedő, hézagpótló) szabályok, amelyek csak akkor érvényesülnek, ha a felek valamely kérdésben másként nem állapodtak meg. A kongens (kényszerítő) jogszabályoktól és törvényes tilalmaktól viszont a felek nem térhetnek el a szerződésben, ezért azok ellentétes értelmű szerződéses kikötés esetén is érvényre jutnak (pl. a találmány vagy újítás szerzősége nem ruházható át). 45