Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1978)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

jellemzőit, megkülönböztető jegyeit sorolja fel. A tárgyi kört és a jellemző részt az „amelyre jellemző”, „azzal jellemezve” szavak kötik össze.

Az oltalom kellő terjedelmének biztosítása megkívánja, hogy a főigénypont felölelje a találmány hasznosításának összes előrelátható, lehetséges, egyedi esetét és így ne merülhessen fel a megkerülés lehetősége sem valamely jellemző helyettesítése, sem pedig annak elhagyása révén. A főigénypontban csak a találmány meghatározásához szükséges és egyben elégséges jellemzőket kell feltüntetni. Figyelembe kell venni, hogy az igénypontban alkalmazott jellemzők száma és az igénypont által meghatározott oltalom terjedelme között fordított viszony áll fenn. A jellemzők számának növelése arányában csökken az igénypont által meghatározott oltalom terjedelme és viszont. Minthogy az igénypont logikai szempontból fogalommeghatározás, ez lényegében speciális esete a fogalom tartalmát képező jellemzők és a fogalom terjedelme által felölelt tárgyak közötti fordított arányosság általános logikai törvényszerűségének. Nyilvánvaló pl., hogy ha a berendezés fogalmának tartalmát további jellemzőkkel növeljük (ipari berendezés — vegyipari berendezés — gyógyszervegyipari berendezés stb.), a fogalom terjedelme a berendezések egyre szűkebb körét öleli fel. A cél tehát a minimálisan megengedhető számú és a maximálisan általánosított jellemzők alkalmazása. Az igénypont értelmezésének általános szabályaként a nyilatkozati elvet kell megemlítenünk, amelynek értelmében nem a feltaláló szándéka, harmadik személyek előtt rejtve maradó akarata a döntő az egyes jellemzők értelmezésénél, hanem az, hogy a szakkifejezések általánosan elfogadott jelentése szerint szakemberek az adott jellemzőnek milyen értelmet tulajdonítanak.

A szabadalmi joggyakorlat szerint csak akkor lehet megállapítani valamely alkalmazott eljárásnak vagy terméknek egy adott szabadalomba ütközését, ha a kérdéses eljárás vagy termék a szabadalom főigénypontjának (mellérendelt igénypontsorozat esetén bármely főigénypont) valamennyi jellemzőjét együttesen megvalósítja. (Legf. Bír. Pf. III. 20.462/

1973.) Nem sérti tehát a szabadalom által biztosított jogot a főigényponti jellemzők egy részének megvalósítása. Viszont a szabadalomba ütközik a konkrét hasznosítás akkor is, ha a főigénypont jellemzőin túl egyéb — akár műszaki többlethatással járó — elemeket is alkalmaz. (Legf. Bír. P. törv. III. 20.980/1969.)

Abban az esetben, ha a főigénypont valamely jellemzője helyett a termékben vagy eljárásban más, eltérő, helyettesítő jellemzőt alkalmaznak, a találmány több országban (pl. Szovjetunió, NSZK) az ún. ekvivalenciaelmélet alkalmazásával megvalósítottnak minősül, ha a helyettesítő jel-117