Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

dában központosítja a szellemi tulajdon terén fennálló szerződések illetve uniók adminisztrációját.

Az alábbiakban csupán az iparjogvédelem terén fennáló nemzetközi szerződéseket tekintjük át, a szerzői jogi vonatkozású szerződésekre — amelyek közül a legalapvetőbb az 1886. szeptember 9-én létrejött Berni Uniós Egyezmény az irodalmi és művészeti művek oltalmáról — nem térünk ki.

Az iparjogvédelem alapvető nemzetközi szerződése az ipari tulajdon oltalmára 1883. március 20-án létesült Párizsi Uniós Egyezmény, amelyet 1900-ban Brüsszelben, 1911-ben Washingtonban, 1925-ben Hágában, 1934-ben Londonban, 1958- ban Lisszabonban és 1967-ben Stockholmban felülvizsgáltak és továbbfejlesztettek. Az Egyezménynek a WIPO adatai szerint 1972. december 31-én az alábbi 80 tagállama volt: (Algéria, Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Brazília, Bulgária, Kamerun, Kanada, Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Kongó, Kuba, Ciprus, Csehszlovákia, Dahomey, Dánia, Dominikai Köztársaság, Egyiptom, Finnország, Franciaország, Gabon, Német Demokratikus Köztársaság, Német Szövetségi Köztársaság, Görögország, Haiti, Vatikán, Magyarország, Izland, Indonézia, Irán, Írország, Olaszország, Elefántcsontpart, Japán, Jordánia, Kenya, Libanon, Liechtenstein, Luxemburg, Madagaszkár, Malavi, Málta, Mauritánia, Mexikó, Monako, Marokkó, Hollandia, Űj-Zéland, Niger, Nigéria, Norvégia, Fülöpszigetek, Lengyelország, Portugália, Vietnami Köztársaság, Rodézia, Románia, San Marino, Szenegál, Dél-Afrika, Szovjetunió, Spanyolország, Sri Lanka, Svédország, Svájc, Szíriái Arab Köztársaság, Togo, Trinidad és Tobago, Tunézia, Törökország, Uganda, Egyesült Királyság, Tanzánia, Amerikai Egyesült Államok, Felső-Volta, Uruguay, Jugoszlávia, Zambia.)

Magyarország 1909. január elseje óta tagja a Párizsi Uniós Egyezménynek.

A Párizsi Uniós Egyezmény legalapvetőbb elvei, amelyek

92