Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek
az egész iparjogvédelmi területre vonatkoznak: az egyenlő elbánás elve és az uniós elsőbbség biztosítása. Az egyenlő elbánás elve értelmében a szerződő felek iparjogvédelmi szempontból ugyanazokat a jogokat nyújtják a többi szerződő fél állampolgárainak és szervezeteinek, mint saját állampolgáraiknak és szervezeteiknek. A másik alapvető elv az ún. uniós elsőbbség biztosítása, amely azt jelenti, hogy valamely szerződő állam területén tett első találmányi, ipari minta, használati minta vagy védjegybejelentés alapján a bejelentő meghatározott időn belül (6 hónap ill. egy év) oltalmat igényelhet bármelyik másik szerződő állam területén azzal a kéréssel, hogy ezt az utóbbi bejelentését illetve bejelentéseit úgy tekintsék, mintha az első bejelentés napján tette volna. Más szóval ezeknek az utóbbi bejelentéseknek elsőbbségük van az említett időpont után ugyanazon találmányra, mintára, védjegyre más személy által tett bejelentésekkel szemben. Az említett két alapelven kívül az Egyezmény tartalmaz ún. közös szabályokat, amelyektől a szerződő államok belső törvényhozása nem térhet el (pl. a találmányok gyakorlatbavételének elmulasztása miatt kényszerintézkedések csak meghatározott idő elteltével alkalmazhatók stb.), továbbá nemzetközi közjogi és pénzügyi szabályokat. A Párizsi Uniós Egyezmény keretében az évek folyamán egyes tagállamok között különböző ún. szűkebb uniók jöttek létre, amelyek az iparjogvédelem meghatározott tárgyaival kapcsolatban létesítenek szorosabb együttműködést, nemzetközi lajstromozási lehetőséget vagy egységes osztályozást. Az alábbiakban ezeket a szűkebb uniókat tekintjük át az 1973. július 1-i állapot szerint. A találmányok, új növényfajták, ipari minták, nyomdabetűk tekintetében fennálló szűkebb nemzetközi szerződések illetve uniók létrehozásuk időrendjében — a következők: 93
