Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek
könyvkiadók, filmgyárak, színházak stb. a felhasználás jogát — a szabadalmi, védjegy, ipari minta licenciaszerződésekhez hasonló formában — felhasználási szerződések révén szerezhetik meg. A szerzői jogi oltalom nincs alakisághoz kötve, a mű létrejöttével keletkezik. A jogi védelem megszerzéséhez tehát nincs szükség semmiféle hatósági határozatra (pl. a Szerzői Jogvédő Hivatal részéről). A Szerzői Jogvédő Hivatal főként bizonyos jogdíjak beszedésére és elosztására hivatott, ellát ezenkívül a szerzői jogok védelmével kapcsolatos egyes teendőket is (pl. a jogdíj iránti igények érvényesítése érdekében felléphet a bíróságok előtt). A vagyoni jogok a szerző életében és halálától számított ötven éven át részesülnek védelemben. Az iparjogvédelem körébe tartozó szellemi alkotások: találmányok, felfedezések, know-how leírása, mint szakirodalmi mű szerzői jogi védelmet élvez, ennek megfelelően tilos a szerző hozzájárulása és honorárium fizetése nélkül pl. nyilvánosságra hozni, könyvben, folyóiratban kinyomtatni a találmány leírását mint szerzői jogi értelemben vett művet. A szerzői jogi védelem ugyanakkor nem akadálya annak, hogy a leírásban foglalt műszaki megoldást mint termelési eljárást vagy terméket a gyakorlatban engedély nélkül hasznosítsák. Ez ellen csak a szabadalmi oltalom véd, amely a megoldások tárgyiasult, dologi formában való gyakorlati felhasználását oltalmazza. Ugyanígy a szerzői jogi védelem nem akadályozza meg azt, hogy a nyilvánosságra hozott megoldást más újításként javasolja. Ha pl. valaki egy folyóiratban leközölt egy műszaki megoldást és valaki más ennek hasznosítását javasolja — egyéb feltételek fennforgása esetén —, ez utóbbi minősül újítónak. A számítógép-programok (angol nyelvű kifejezéssel: software) határkérdést képeznek az iparjogvédelem és a szerzői 54
