Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

Joggal való visszaélésnek minősül a jognak társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányuló gyakorlása.

Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll (pl. az egyik feltalálótárs megtagadja a hozzájárulást a találmány szabadalmazásra való bejelentéséhez vagy az egyik szabadalmastárs nem járul hozzá, hogy a közös szabadalomra licenciaszerződést kössenek) és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél nyilatkozatát ítélettel pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másként nem hárítható el.

A polgári jogi szabályok részben személyi, részben vagyoni viszonyokat szabályoznak.

1. A személyi viszonyok körében nyer szabályozást a jog- és cselekvőképesség és a személyiségi jogok védelme.

A jogképesség arra a kérdésre ad választ, hogy ki lehet egyáltalán valamely polgári jogviszony — ezek között találmányra, védjegyre stb. vonatkozó jogviszony — alanya. Jogképes minden ember (természetes személy), továbbá az állam és a jogi személy.

Jogi személyeken azokat a szervezeteket értjük, amelyeket a jogszabályok polgári jogképességgel ruháznak fel (pl. állami vállalatok, kutatóintézetek, szövetkezetek, egyesületek, társadalmi szervek). A jogi személy saját nevében szerez jogokat és kötelességeket (pl. szabadalmat szerezhet, licenciaszerződést köthet) és kötelezettségeiért (pl. találmányi, újítási díj fizetéséért) saját vagyonával felel.

A fentiekből következően azok a szervezeti egységek (pl. egyetemi tanszék, szocialista birgád, laboratórium), amelyek nem rendelkeznek jogképességgel, saját nevükben jogokat (pl. szabadalmi jogot) nem szerezhetnek. Ilyenkor vagy a természetes személyek (pl. a brigád tagjai) közösen vagy a vállalat mint jogi személy igényelheti a jogot (pl. szolgálati találmány esetén).

43