Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

sősorban az ipari termék esztétikusabb, célszerűbb külső kiképzése, „ipari formatervezése”.

Az ipari mintaoltalmat — amely a használati mintaoltalomnál jóval elterjedtebb — a különböző jogrendszerek lényegében szintén a találmányok jogi védeméhez hasonló módon biztosítják. Hazánkban az ipari mintaoltalom alapja még mindig a 107.709/1907. KM sz. rendelet.

Megjegyezzük, hogy az ipari mintaoltalom (illetve részben a szerzői jog) keretében nyernek oltalmat néhány országban a nyomdabetűk kialakítására vonatkozó szellemi alkotások is.

Egyes országokban (pl. a Szovjetunióban, Bulgáriában, Csehszlovákiában) külön erkölcsi és anyagi elismerésben részesülnek a felfedezők. A felfedezéseket meg kell különböztetni a találmányoktól. A felfedezés a természet létező, de nem ismert törvényszerűségeinek, jelenségeinek, tulajdonságainak megállapítása, a találmány pedig a természet törvényeinek gyakorlati alkalmazása, addig nem létezett termék vagy termelési eljárás létrehozása.

Felfedezés, pl. az elektromosság jelenségének megállapítása, találmány az izzólámpa. A felfedezők elismerése ún. felfedezői tanúsítvány kiadásával és a felfedezés elvont tudományos értéke alapján megállapított díj révén valósul meg. Hazánkban a felfedezések közvetve (pl. Állami Díj és kitüntetések formájában) nyerhetnek elismerést.

A nemzetközi gazdasági forgalomban évről évre növekszik az ún. know-how jelentősége, amelynek külön jogi szabályozása — a fogalom körülhatárolatlansága és kiforratlansága miatt — eddig még nem történt meg.

A know-how nemzetközileg elterjedt angol kifejezés (kiejtése: nou-hau), szószerinti jelentése: tudni hogyan, amelyet értelemszerűen műszaki tapasztalatnak, ipari titoknak fordítanak. A know-how nyilvánosságra nem hozott és csak szűk körben (pl. egy vállalatnál) ismert műszaki-gazdasági tapasztalatot (dokumentációt, tanulmányt, receptúrát, proto-24