Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

típust, kísérleti eredményt, egyéb adatot, technikai segítségnyújtást, ún. engineeringet stb.) jelent, amelyhez csak úgy lehet hozzájutni, ha azt a szabadalmi licenciaszerződéshez hasonló formában áruként eladják és megveszik.

A know-how jogi védelme a különböző országokban egyrészt az ipari titokvédelem, másrészt a licenciaszerződések keretében biztosítható.

További jogintézmény, amelyet egyes szerzők az iparjogvédelem körébe tartozónak tekintenek: az újítás.

Amíg a találmányok a műszaki ismeretek állományát világviszonylatban új megoldásokkal gazdagítják, az újítások általában az önmagukban már ismert és alkalmazott megoldások elterjesztését, adott vállalaton belüli megvalósítását szolgálják és ennek érdekében részesítik anyagi és erkölcsi elismerésben a javaslattevőket.

Hazánkban az újításokra vonatkozó alapvető jogszabály az 57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendelet.

A műszaki-tudományos jellegű szellemi termékek fentiekben ismertetett típusai nem jelentenek „zárt számot”, mivel a műszaki-tudományos fejlődés során egyre újabb szellemi terméktípusok jelennek meg (pl. a számítógépprogramok = software), amelyek iparjogvédelmi elismerést igényelnek.

2. Amíg az iparjogvédelem eddig említett tárgyai a műszaki-tudományos és gazdasági fejlődésben játszanak szerepet, az árujelzéseknek főként az áruértékesítésben van szerepük.

Az előnyös piaci helyzet és a magasabb nyereség forrásai ugyanis nemcsak találmányok, ipari minták stb. lehetnek, hanem az az üzleti jó hírnév, tekintély, bizalom is, amelyet a vállalat aktív piacpolitikájával (ún. marketing) a vevők körében kivívott.

A vásárlóközönségnek az áru, illetve a vállalat üzleti jó hírneve, piaci bevezetettsége révén elnyert rokonszenve, „jóakarata” (nemzetközileg elterjedt angol kifejezéssel:

25